Áruló? Soha!

Százhetven éve, 1849. szeptember 12-én, egy hónappal a világosi fegyverletétel után kelt Kossuth Lajos híres-hírhedt vidini levele.

Százhetven éve, 1849. szeptember 12-én, egy hónappal a világosi fegyverletétel után kelt Kossuth Lajos híres-hírhedt vidini levele. Azok a vádló sorok, amelyek Görgey Artúr fővezért teszik felelőssé a szabadságharc bukásáért. „Szegény szerencsétlen hazánk elesett. Elesett nem ellenségeink ereje, hanem árulás s alávalóság által. (…) Görgeyt felemeltem a porból, hogy magának örök dicsőséget, hazájának szabadságot szerezzen. És ő a hazának gyáván hóhérjává lőn” – írta az emigrációba menekült kormányzó, aki lemondó nyilatkozatában még beismerte az elkerülhetetlen vereséget. A levél hosszú időre meghatározta a történetírást és a közvélekedést. Görgey a szabadságharc után kibontakozó Kossuth-kultusz áldozatává vált. Az a magára maradt katonaember kapott hóhértitulust, aki a reménytelenné lett helyzetben is képes volt tisztán látni, és nem küldte vágóhídra seregét a sokszoros kozák túlerővel szemben.

Görgey csak szűk két évtizedre rá válaszolt, lemondó nyilatkozatára emlékezteti az akkor már Itáliában élő kormányzót. Kossuth nem reagált, sosem bocsátott meg neki. Megbocsátani? Ugyan mit? „Áruló?… Soha!… Egyetlen gondolatában sem volt – írta a 94 éves aggastyánnal 1912-ben készített riportjában a fiatal Móricz Zsigmond. – (…) A nép katonájának tekintette magát, nem kellett neki sem főhatalom, sem jutalom: eszköz akart lenni csupán a Sors kezében. Egy szál kard, semmi más.”

A tábornok, akit honvédjei bálványkatonaként emlegettek a csatákban, úgy élte le hosszú, majd kilencvenkilenc esztendejét, hogy Világostól haláláig árulónak bélyegezték… Magyar sors.