Bocsánat, Kiskunhalas!

Halasi olvasóm írja: a település közönsége egy emberként kéri ki magának a trágár nagylány „áttelepítését” a csipkés városba: „Kiskunhalason még nem született nagyblanka!”

Tanulmányainkból tudjuk, hogy Kolumbusz Kristófot, bár ő maga genovai származásúnak vallotta magát, a mai napig huszonnyolc város tartja saját szülöttének.

Nem fenyegeti hasonló veszély (bár ő is „híresség”) a kiskunfélegyházi képviselőjelölt Nagy Blanka nyelvészt. Annak dacára sem, hogy minapi írásomban („Generációjának példaképe”) slendriánságom révén „kiskunhalasi leányzó” elnevezéssel illettem. Efféle baklövésre – Félegyháza helyett Halas – nincs magyarázat; ruházatot megtépni, fejre hamut szórni már eső után köpönyeg. (Mondjam talán, hogy nem is olyan vészes ez a baki, elvégre a momentumos Cseh Katka azt írta a közösségi oldalán: „Nagy Blanka az a tinilány, aki nemcsak saját generációjának példaképe, hanem mindannyiunké”? Még csak az kéne!) Vinnem kell a balhét, kész, nincs mese. Százszor, ezerszer kellene leírnom: „Nagy Blanka nem kiskunhalasi!” Azonkívül darabig tanácsos álruhában, póthajjal, napszemüvegesen menni arrafelé, ha ott van dolgom – már csak azért is, mert, ahogyan halasi olvasóm írja: a település közönsége egy emberként kéri ki magának a trágár nagylány „áttelepítését” a csipkés városba: „Kiskunhalason még nem született nagyblanka!”

Nem hát, csak én, boldogtalan oktrojáltam rájuk, raktam nyakukba a nyomasztó billogot. Ezúton követem meg a várost. Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem! Mennyit kuncoghatnak szegényeken azóta: „Hallom, te is halasi vagy, mint az a bülbülszavú csaj, hehe!”

Legjobban talán a kiskunfélegyháziak kuncognak – akiktől viszont nem kaptam levelet, amelyben visszakövetelnék maguknak a nyelvművelő Blankát.