(Számunkra az öt évvel későbbi augusztus 23-a is roppant emlékezetes. 1944-ben ezen a napon jelentette be a román király, hogy országa „megvilágosodott”: mostantól a szovjet oldalon folytatja a világháborút. Nem is lacafacáztak, attól kezdve már a korábbi bajtársakat, a magyarokat és a németeket lőtték…)
És ha már a szélsőjobb–szélsőbalnál tartunk, a világért se feledjük: míg a nácik bukásával a nemzetiszocialista rendszer bűnei megismerhetővé váltak, a máig eleven kommunizmus gonosztettei árnyékban maradhattak. 

Milyen érdekes! A finom Nyugat számára a totalitárius diktatúra máig csupán a nácizmust jelenti – a kommunizmussal nem volt találkozásuk, így arra megengedőn legyintenek… Talán ha Párizst is Szerjózsák „szabadítják föl”, és feledkeznek ott negyven évig, árnyaltabban látnák a kérdést. De mert nem így történt, a „mértékadó” Nyugat az igazságnak csupán a felét ismeri. A másik feléről csak papol.

Borítókép: érdeklődők a kommunizmus áldozatainak emléknapján ingyenesen látogatható Terror Háza Múzeumban 2020. február 25-én (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)