Nyári históriák

Azért nem olyan ritkák a forró augusztusok…

Harmincegy éve, 1991-ben ezen a napon, augusztus 19-én (egy nappal azelőtt, hogy a szovjet tagköztársaságok aláírták volna a recsegő birodalom egyben tartását szolgáló megállapodásukat), a hadsereg néhány agg tábornoka puccsot kísérelt meg Gorbacsov ellen. Őrizetbe vették a Szovjetunió első (és utolsó) elnökét, és megpróbálták rábeszélni, „a nemzeti katasztrófa elkerülése érdekében” mondjon le. Gorbacsov persze beintett, mire a megszeppent veteránok közleményt adtak ki: „Mihail Gorbacsov elvtárs orvosi kezelés alatt áll, egészségi állapota miatt nem képes ellátni kötelezettségeit, teendőit az alelnök, Gennagyij Janajev veszi át”. Három napig tartott a bohózat, a végén a beijedt ötletgazdák megpróbáltak kereket oldani, de az sem sikerült nekik. (A kabaré zárójeleneteire végül decemberben került sor: Gorbacsov karácsony első napján lemondott, másnap feloszlott a Duma, szilveszter napján pedig a Szovjetunió. Game over.)

Ott meg akarták állítani az idő kerekét, mi viszont – két évvel korábban, ugyanezen az augusztusi napon – fel akartuk gyorsítani. Igaz, a sopronpusztai páneurópai piknik szervezői nem gondolták, hogy egy világtörténelmi eseményhez adják a nevüket, pedig végül is ezt tették. Még el sem kezdődött a rövidre tervezett határnyitás, amikor az tömeg zömét alkotó, hetek-hónapok óta nálunk „nyaraló” keletnémetek százai valósággal átzúdultak Ausztriába. A szabadság felé.

Több volt ez, mint határincidens, sokan innen számolják a berlini fal leomlását, a német újraegyesítést, az új Európát…

Mi, piknikszervezők akkor még nem voltunk „nácik”, vállunkat veregette a Nyugat.

Borítókép: Mihail Gorbacsov, az egykori Szovjetunió utolsó elnöke (Fotó: MTI/EPA/Szergej Ilnyickij)