„Azonnal a bizottság elnökéhez, Ursula von der Leyenhez fordultam, és kértem, hogy vizsgálja meg a pénz közvetlen odaítélésének lehetőségét a magyar önkormányzatoknak, civileknek és helyi cégeknek” – írja feldúlt bejegyzésében közösségi oldalán Donáth Anna. A Momentum uniós képviselője úgy látja, a magyar kormányzat tizenkét évig semmibe vette a közös uniós szabályokat, ezért aztán a bizottság jogosan döntött úgy a minap, hogy a mostani hétéves ciklusra járó EU-s támogatásokból háromezermilliárd forint megvonására tesz javaslatot az Európai Tanácsnak. „Évek óta tudható volt, hogy mit kellene tenniük, és mi lesz a következménye a tétlenségüknek – vonja meg a mérleget a kontinensasszonyka. – Egy olyan kormánynak, amelyik veszélybe sodor háromezermilliárd forint bevételt egy válság közepén, egy normálisan működő államban egyetlen dolga maradna: a lemondás.”

Ez Donáth Anna „ötlete”. (Nem fogom most leírni az én viszontötletemet.) Csak néhány megjegyzés. Mi itt néhány milliónyian úgy látjuk, hogy Brüsszel, Ursula von der Leyen elnök asszonnyal az élen, évek óta szórakozik velünk. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert mi nem állunk be a mamelukok libasorába. Nem engedünk be illegális bevándorlót, nem kérünk LMBTQ-érzékenyítőket az óvodákba és az iskolákba, nem legalizáljuk a melegek házasságát, nem veszünk fel IMF-hitelt, nem támogatjuk a globális minimumadót, a klímaadót, az Ukrajnának szánt közös hitelfelvételt, nem szeretnénk, ha mások mondanák meg, kitől vehetünk energiát…

Tovább is van, mondjam még?

Ne erőlködjön, kedves Anna, nem leszünk gyarmat.