Szado-mazo jelmezes „tanítványok” vesznek körül Jézust ábrázoló festményeket Elisabeth Ohlson svéd fotóművész legújabb kiállításán. „Ez csak tizenkét kép arról, hogy Jézushoz közel állnak az LMBTQ-jogok” – magyarázta közönségének az alkotó, aki azt is elárulta, több millió festményen örökítették már meg Jézust, amint homoszexuális emberek veszik körül. Nem elírás: a brüsszeli Európai Parlament adott otthont a nemrég megnyílt fotótárlatnak; szervezője, Malin Björk , a svéd Baloldali Párt képviselője nyitóbeszédében azt ecsetelte, a kiállítás bizonyítja, hogy a társadalom mekkorát fejlődött az LMBTQ-jogok terén az elmúlt huszonöt évben.
Vagy inkább arra bizonyság, illetékes helyen kiadták a jelszót a világ felforgatására.
Nálunk is járt már ilyen formabontó „művész”. A tavaly, 83 évesen elhunyt Hermann Nitsch, a bécsi akcionizmus radikális áramlatának vezéralakja látogatott hozzánk még 1999 nyarán. Az az alkotó, aki leginkább lemészárolt állatok testrészeit és vérét felhasználó „művészeti akcióival” vált világhírűvé. (Sok más borzalom mellett disznóvérbe áztatott miseruhákat mutatott be a Kiscelli Múzeumban megrendezett tárlatán. Hadd szörnyülködjön a hívő ember.) A felkavaró rekvizitumok egyszerre merítették ki az obszcenitás, a brutalitás és az istenkáromlás tényét. Hiába tiltakozott az ország normálisabb fele, az SZDSZ-es VáVárosháza nem volt hajlandó bezárni a kiállítást. Készséggel elfogadta a kuncogó „alkotó” ars poeticáját: „A művészetnek mindent meg kell mutatnia, még ha az fájdalommal jár is. Minden ember félig gyilkos.”
Nem nyugszanak az istentelenek.