Orvos ismerősömmel régi mániánk, hogy kéthavi rendszerességgel átbeszéljük a világ dolgait – mindketten a magunk szakmai szemüvegén keresztül persze. Egy ízben az akut gerincproblémákról merengtünk. Abban egyetértettünk (sőt mindenben egyetértettünk), hogy a gerincnyavalya korunk betegsége, előfordulása idehaza is számottevő. Gerincünk elméletben egyenes, valójában viszont S-alakú görbületet ível, ez teszi lehetővé a felegyenesedett testtartást és a két lábon való járást. (Régi tapasztalat: felegyenesedve öröm az élet, tartása lesz az embernek, rálát a világra, jó benyomást kelt stb. Sudár, mértékadó és daliás alkat az ilyen, megakad rajta az ember szeme.) Csak hát ugye ott vannak azok a piszok porckorongok, időtartamuk véges, előbb-utóbb jönnek a nyögdécselős évek, gyógytorna, iszappakolás, görbe bot, miegyéb… Azt is megállapítottuk, mennyivel könnyebb lehet a gerincteleneknek, a férgeknek és a csúszómászóknak. Csak tekeregnek, csavarodnak hol jobbra, hol balra (némelyiknek méregfoga is van, olykor fenyegetően belesziszeg a levegőbe), ha meg úgy látják jónak, átvedlenek, eldobják a régi énjüket.