Sírjunk vagy nevessünk? Retróbolsevik ünneplők tartottak megemlékezést a tanácskommün kikiáltásának évfordulója alkalmából vasárnap délelőtt az újpesti Szabadság parkban még mindig álló Tanácsköztársaság-emlékműnél. A párttal, a néppel egy az utunk kezdetű mozgalmi dallal indították az eseményt, miután megszámolták magukat, és megállapították, hogy mind a tizenketten eljöttek, hogy nosztalgiázzanak egyet a 105 évvel ezelőtti patália emlékére. Az ünnepi hangulatot fokozandó, az emlékmű talpához helyeztek egy Szamuely Tibor hősies életéről szóló kötetet.
A Hagyományőrző Munkásőr Társaság (ilyen is van a kíméletlen Orbán-diktatúrában) vezérszónoka a PestiSrácok helyszíni tudósítója szerint meglehetősen ügyes beszédet tartott.
– Jó napot, elvtársak! – köszöntötte a megjelenteket, majd szenvedélyes szavakkal méltatta a Tanácsköztársaság nevezetű kommunista emberkísérletet. Megtudtuk, milyen szép világ köszöntött a proletárokra 1919-ben – nagy kár, hogy csupán 133 napig tartott stb. Azon igencsak örvendezett a szónok, hogy a rendszerváltás óta sem sikerült elbontatni és a Memento Parkba szállíttatni a négyméteres talapzaton álló, másfélszeres életnagyságú, fegyverrel hadonászó proletárharcost. (Hatvanöt éve, a kommün kikiáltásának negyvenedik évfordulója óta froclizza a környezetet a kevély vöröskatona, akit a városrésznek a forradalom során tanúsított magatartásáért vezényelt Újpestre a mindig joviális Kádár János.)
A munkásmozgalmi csasztuskákkal fűszerezett fesztivál végén az elérzékenyült ünneplők elhelyezték a hála és emlékezetkiesés virágait.
Borítókép: Szamuely Tibor, Kun Béla és Landler Jenő egész alakos domborműve (Fotó: Faludy Imre)
