Egyfajta Új Márciusi Frontot kíván útjára indítani Szekeres Imre nyugállományú gondolkodó, az MSZP alapító tagja. Derűs elképzeléseit a Népszava hasábjain adta közre a minap. (A Szekeres-írások – sűrűn publikál az Imre – lényege a demenciára spekuláló, intenzív agyzsugorítás; ebből kapunk most egy lórúgásnyi dózist.) „Az Új Márciusi Front vezetőjének kormányképes közéleti szereplőnek kell lennie” – magyarázza az ötletgazda, s mindjárt megnyugtatja az olvasót, hogy több ilyen személyiség is található a baloldalon. Sőt, miniszterelnök-jelöltet is tudna állítani a front, meg szakértői kormányt is, ha arra kerül sor.
Nagyon jó a baloldal az ilyesmiben. Ráadásul nekik, szocialistáknak már kész politikai programjuk is van (a párt szakértelmisége dolgozta ki az elmúlt években), vagyis ezzel sem kellene gatyázni, tájékoztat Szekeres, majd hosszan taglalja, mit kell tennie a MSZP-nek, hogy visszanyerje régi fényét. Persze a baloldali politikát akkor lehet érvényesíteni, ha előtte az önkényuralom helyett újra demokrácia lesz Magyarországon. És annak ugye ők a letéteményesei.
Hogy e muzeális ökörségeket miért éppen most, a MSZP ravatalánál, pár héttel a Villányi úti pártszékház villanyoltása után adja közre az illuzionista, arra nézve nem találtam kapaszkodót. Mint ahogyan azon a korábbi Szekeres-fogadkozáson sem tudtam eligazodni, miszerint „Megváltjuk önmagunkat és visszanyerjük szabadságunkat, ahogyan annak idején a jászok és a kunok tették.” Ezt a „visszanyert szabadságot” azért nem értem, mert épp az a nagyközönség problémája, hogy annak idején a párt jómadarait elfelejtették lesittelni.
Borítókép: Szekeres Imre (Forrás: YouTube/képernyőkép)
