A Bécsben élő Paul Lendvai megszállottan hisz a magyar baloldalon fel-felbukkanó ügyeletes messiásoknak. Most éppen Magyar Péterben látja a jövőt. A HVG szúrta ki (nyilván véletlenül) Pali bácsi minapi Der Standard-cikkét. Derűs olvasmány. Idézek keveset: „Magyar Péterhez hasonló, veszélyes ellenfele rég nem volt Orbán Viktornak, a Fidesz dühödt támadásai leperegnek róla (…), történelmet ír Magyarországon.” (Mármint a barna gatyás.) Azt is hozzáteszi, hogy a legutóbbi felmérésekben a „független” közvélemény-kutatók már egyértelmű fölényt mutatnak ki az oldalán.
A kilencvenöt éves Pali bácsi 1957 óta él Ausztriában, korábban Rákosi Mátyás ÁVH-jában szolgált, majd a Szabad Nép újságírójaként szédítette az olvasókat. Azóta is autentikus Magyarország-szakértőnek tartja magát; ha kérik rá, ha nem, mélyelemzi a nálunk történteket, osztályoz, rangsorol, ítélkezik és jövendöl. Minden időben, minden rendszerben megmondja a „frankót”, akkor is, ha az köszönő viszonyban sincs a valósággal. Ennél is nagyobb baj, hogy kinyilatkoztatásait bibliaként citálja a nyugati világ hülyíthetőbbik fele. (Boldogult Tom Lantos, az Egyesült Államok demokrata szenátora volt annak idején hasonló „magyar hang”; ő a tengerentúlról „értelmezte” az itthon történteket – dacára annak, hogy a kinti magyarság nagy ívben elhatárolódott tőle.)
Kis színes. Pali bácsi pár esztendeje díjat alapított arra érdemes hazai hírlapírók számára. Olyan kolléga nyerheti el a trófeát, aki folytatni képes az alapító nagy ívű munkásságát, a rugalmas, sokoldalú és – főképpen – „alkalmazkodó” tollforgatást. Sok az esélyes.
