Bár Jedlik Ányos neve elsősorban a dinamó és a szódavíz kapcsán került be a köztudatba, a 225 éve, 1800. január 11-én született bencés rendi szerzetes és természettudós igazából a XIX. század egyik legnagyobb polihisztora volt. A kilencvenöt évet élt hazánkfia még a nyelvtudomány számára is alkotott: aktív szerepet vállalt a magyar tudományos kifejezések gazdagításában, nevéhez számos, ma is használatos műszaki szó fűződik: dugattyú, haladvány, tehetetlenségi nyomaték, merőleges, léggömb, légnyomás, műanyag, hullámhossz stb.
Temérdek találmányt köszönhetünk zseniális szülöttünknek, ám ezeket – szerzetesi élete következtében – nem szabadalmaztatta; a nagyvilág sok esetben nem is őt tekinti egyik-másik találmánya atyjának. Az elismerésekből így jóval kevesebbet kapott életében, mint megérdemelte volna. („Villanydelejes forgonyát” például a német Moritz Hermann Jakobi mutatta be, persze saját ötleteként.)
Kis kanyar.
Vajon ma megbecsüljük-e kellőképpen feltalálóinkat, remek találmányaikat? Vagy megvárjuk, amíg másutt futnak be karriert, és mi csak azzal vigasztalódhatunk, hogy „magyar elme szüleménye”?
(Bíró Lászlónak például Buenos Airesig kellett elhajóznia a golyóstoll megvalósításáért. Vagy ott a klasszikus futball-labda: Lévay József és Lénárt Ferenc találmányát egy német cég juttatta a csúcsra. Rubik Ernő először a Magyar Pedagógiai Intézetnek ajánlotta fel a „kockáját”, de világhírűvé csak akkor lett, amikor az angol Seven Towns cég magyar származású tulajdonosa felkarolta… Hosszú a sor.)
Kicsit plagizálom a költőt: Hass, alkoss, gyarapíts – és arasd le a termésedet!
