Ötévnyi szünet után Pikó Andrásék újjáalakították a Józsefvárosi Kábítószerügyi Egyeztető Fórumot, amelynek tagjai között olyan új szereplők jelentek meg, mint a 2014-ben kiebrudalt tűosztogató Kék Pont Alapítvány, valamint a drogliberalizáció régi harcosa, Sárosi Péter, aki annak idején lelkesen küzdött a józsefvárosi belövőszobák létrehozásáért. Kocsis Máté polgármestersége alatt bezárták az alapítvány „tűcserés” helyiségét, ám a liberális Pikó kerületvezető lazított a pórázon, így aztán ismét megjelentek a kapualjakba, lépcsőházakba bevackoló drogosok. Elképzelem a bérlőket.

Az ördög tudja, hogyan van ez! Én már azt sem értem, miért kell egy illegális tevékenységet – a drogfogyasztást – támogatni egy jogállamban? Őrület! Talán az öngyilkosok késeit is az önkormányzat fogja majd élesíteni? Az ember azt hinné, éppen leszoktatni kellene szenvedélyükről ezeket a szerencsétlen ördögöket. Ehhez képest Pikó András csapata – „drogprevenciónak” nevezve akcióját – különböző kellékekkel, lehetőségekkel segíti a saját vesztükbe rohanó embereket. Maholnap talán anyaggal is ők látják majd el a „rászorulókat”. Mintha állampolgári jog, sőt kötelesség lenne a drogfogyasztás. Aki nem drogozik, ne is egyék!

Toxikológusoktól tudjuk, hogy a füvező páciens – jóllehet átéli a „szabadság lebegését” – lassan, de biztosan leépül, függővé lesz, agykérgét szép módszeresen legyalulja a fű. A kétkezi ember is látja, ahogyan a vizenyős tekintetű fogyasztók – miközben fürdőznek a drogszabadságban – lassan, de határozottan elhülyülnek. Együtt lebegnek Pikóékkal.