Egyre inkább úgy fest, az unió vezetői jobban akarják az orosz–ukrán-háború folytatását, mint maga az elborult Zelenszkij. Szinte rettegnek a békétől. Hát persze. Képzeljük csak el, hogyan magyarázzák majd el az európai választóknak (akik a számlát állják), mi értelme volt eurómilliárdokkal és hatalmas fegyverarzenállal támogatni az öldöklést. Pedig elkerülhetetlen, hogy egyszer majd meg kell indokolni az „eredményt”, a fölmérhetetlen pusztítást, a milliónyi halottat, menekültet, a romba dőlt Ukrajnát… Ahogyan azt is, hogy mindeközben maga a kontinens is alaposan meggyengült, a kivetett szankciók a visszájukra fordultak. El kell számolni arról is, miért nem engedték Ukrajnának a békekötést a háború első heteiben a mainál sokkal előnyösebb feltételek mellett. (Ráadásul úgy néz ki, hogy a kétszínű uniónak még csak hely sem jut a tárgyalóasztalnál, csupán kibic lehet.)
Magyarország egymaga többet tesz a békéért, mint a kontinens összes országa együttvéve.
Ami persze nem meglepő ilyen uniós hozzáállás mellett. (Ez „onnan nézve” érthető is, hiszen a végén kiderül, egyeseknek mennyire jövedelmező volt a három éve tartó fegyverropogás.)
Miközben tart a vérontás, azért a kép is tisztul, sok minden kiesik a rostán. Főképpen a hazug magyarázatok. Brüsszel még mindig azzal áltatja a világot: Ukrajnának azért kell a rengeteg fegyver, mert valójában a civilizált Európát védi az oroszokkal szemben. A gaz Putyin aligha állna meg, nyomulna tovább, legázolná az egész kontinenst…
Csakhogy előbb-utóbb az európai embereknél is leesik a tantusz.
