Megaláztatás az utcán
Egy hetven év körüli nő térdelt Bécs egyik utcáján, nyakában tábla: „Zsidó koca vagyok”. Két barna inges férfi nevetve figyelte, ahogy a nő sósavval súrolja a macskakövet. Ekkor egy férfi lépett hozzá, segíteni próbált, majd vitába keveredett a náci verőlegényekkel.
Végül elővette igazolványát. A neve: Albert Göring. A Göring család különleges szerepet töltött be a náci Németország elitjében. Hermann Göring birodalmi marsall a Luftwaffe főparancsnoka, a Gestapo egyik alapítója és Hitler közvetlen, bizalmas embere volt. Testvére, a nála két évvel fiatalabb, 1895-ben születettAlbert viszont a nácizmus elszánt ellensége lett.
A név, ami védelmet adott
Albert Göring vezetékneve pajzsként működött. Használta is jó célokra: embereket mentett meg a deportálástól, többek között Lehár Ferenc zeneszerzőt, akinek zsidó felesége miatt volt veszélyben az élete. Egyes beszámolók szerint személyesen szabadított ki rabokat a Terezín (Teheresienstadt) táborból, és kapcsolatban állt a csehszlovák ellenállással is.
Albert és Hermann már gyerekként is egymás ellentétei voltak:
míg Hermann testes és szőke, Albert sötét bőrű és vékony volt. Hermann Göring az 1946-os nürnbergi perben így nyilatkozott róla: „Mindig is az ellentétem volt. Nem érdekelte sem a politika, sem a katonaság.” Albert inkább Bécsbe költözött, építőmérnök lett, és multikulturális baráti körében számos zsidó is akadt.
Tiltakozás a megaláztatás ellen
1938-ban, az anschluss évében Ausztria a Harmadik Birodalom része lett. A zsidók szervezett üldöztetése gyorsan megkezdődött. Albert Göring szembefordult ezzel. Tiltakozott, segített, és néha csak annyit tett, hogy odalépett, és a jelenlétével állította meg a megaláztatást. Hatalmas kockázatot vállalt, de nem hátrált meg.
A brit történész William Hastings Burke szerint Albert aktívan közreműködött zsidó barátai emigrációjában, tőkementésében és a vízumok intézésében. Amikor Oscar és Kurt Pilzert letartóztatták, Albert kivette őket a Gestapo kezéből, és segédkezett a külföldre juttatásukban.
Bátor kockázatvállalás
1939-ben Albert Göring a Škoda-gyárak exportigazgatója lett a német protektorátussá lett Cseh–Morvaországban. A hivatalos munka helyett azonban kapcsolatokat épített a cseh ellenállással, információkat adott át a szövetségeseknek és rabokat szabadított ki. Egy esetben egész teherautónyi internáltat vitt el „gyári munkára”, majd az erdőben elengedte őket.
Tevékenysége nem maradt titokban: a Gestapo és az SS is megfigyelte.
Hermann Göring eleinte még védte öccsét, de hatalma csökkenésével ez a védelem is gyengülni kezdett. 1944-ben az SS halálra ítélte Albertet, aki először Prágában bujkált, majd Ausztriába menekült. A háború vége előtt fogták el.
A név, ami elpusztít
1945 májusában a két Göring testvér a szövetségesek fogságában találkozott újra. Hermann azt mondta: „Hamarosan szabad leszel.” De nem így történt. Az amerikaiak gyanakvással figyelték Albertet is. Egy jelentés így fogalmazott: „Ha valami nem volt az erőssége Albert Göringnek, az a ravaszság – és talán a megjelenése is erre erősített rá.”
Csak 1947-ben mentették fel, miután a Pilzer család és mások tanúskodtak mellette. A 34 főt felsoroló lista, amelyen olyan zsidók szerepeltek, akiket megmentett, meggyőzte a szövetségeseket, és végül szabadon engedték. De új életet nem kezdhetett, mert a neve túl nagy hátrányt jelentett. Senki nem akarta alkalmazni. 1966-ban halt meg, szegényen, magányosan, alkoholistaként. A háború alatt életet mentett, de a békében senki sem mentette meg őt.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
