Bátor kockázatvállalás
1939-ben Albert Göring a Škoda-gyárak exportigazgatója lett a német protektorátussá lett Cseh–Morvaországban. A hivatalos munka helyett azonban kapcsolatokat épített a cseh ellenállással, információkat adott át a szövetségeseknek és rabokat szabadított ki. Egy esetben egész teherautónyi internáltat vitt el „gyári munkára”, majd az erdőben elengedte őket.
Tevékenysége nem maradt titokban: a Gestapo és az SS is megfigyelte.
Hermann Göring eleinte még védte öccsét, de hatalma csökkenésével ez a védelem is gyengülni kezdett. 1944-ben az SS halálra ítélte Albertet, aki először Prágában bujkált, majd Ausztriába menekült. A háború vége előtt fogták el.
A név, ami elpusztít
1945 májusában a két Göring testvér a szövetségesek fogságában találkozott újra. Hermann azt mondta: „Hamarosan szabad leszel.” De nem így történt. Az amerikaiak gyanakvással figyelték Albertet is. Egy jelentés így fogalmazott: „Ha valami nem volt az erőssége Albert Göringnek, az a ravaszság – és talán a megjelenése is erre erősített rá.”
Csak 1947-ben mentették fel, miután a Pilzer család és mások tanúskodtak mellette. A 34 főt felsoroló lista, amelyen olyan zsidók szerepeltek, akiket megmentett, meggyőzte a szövetségeseket, és végül szabadon engedték. De új életet nem kezdhetett, mert a neve túl nagy hátrányt jelentett. Senki nem akarta alkalmazni. 1966-ban halt meg, szegényen, magányosan, alkoholistaként. A háború alatt életet mentett, de a békében senki sem mentette meg őt.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!