Megaláztatás az utcán
Egy hetven év körüli nő térdelt Bécs egyik utcáján, nyakában tábla: „Zsidó koca vagyok”. Két barna inges férfi nevetve figyelte, ahogy a nő sósavval súrolja a macskakövet. Ekkor egy férfi lépett hozzá, segíteni próbált, majd vitába keveredett a náci verőlegényekkel.

Végül elővette igazolványát. A neve: Albert Göring. A Göring család különleges szerepet töltött be a náci Németország elitjében. Hermann Göring birodalmi marsall a Luftwaffe főparancsnoka, a Gestapo egyik alapítója és Hitler közvetlen, bizalmas embere volt. Testvére, a nála két évvel fiatalabb, 1895-ben születettAlbert viszont a nácizmus elszánt ellensége lett.
A név, ami védelmet adott
Albert Göring vezetékneve pajzsként működött. Használta is jó célokra: embereket mentett meg a deportálástól, többek között Lehár Ferenc zeneszerzőt, akinek zsidó felesége miatt volt veszélyben az élete. Egyes beszámolók szerint személyesen szabadított ki rabokat a Terezín (Teheresienstadt) táborból, és kapcsolatban állt a csehszlovák ellenállással is.

Albert és Hermann már gyerekként is egymás ellentétei voltak:
míg Hermann testes és szőke, Albert sötét bőrű és vékony volt. Hermann Göring az 1946-os nürnbergi perben így nyilatkozott róla: „Mindig is az ellentétem volt. Nem érdekelte sem a politika, sem a katonaság.” Albert inkább Bécsbe költözött, építőmérnök lett, és multikulturális baráti körében számos zsidó is akadt.
Tiltakozás a megaláztatás ellen
1938-ban, az anschluss évében Ausztria a Harmadik Birodalom része lett. A zsidók szervezett üldöztetése gyorsan megkezdődött. Albert Göring szembefordult ezzel. Tiltakozott, segített, és néha csak annyit tett, hogy odalépett, és a jelenlétével állította meg a megaláztatást. Hatalmas kockázatot vállalt, de nem hátrált meg.

A brit történész William Hastings Burke szerint Albert aktívan közreműködött zsidó barátai emigrációjában, tőkementésében és a vízumok intézésében. Amikor Oscar és Kurt Pilzert letartóztatták, Albert kivette őket a Gestapo kezéből, és segédkezett a külföldre juttatásukban.