Pörölycápa zuhant le a levegőből a közelmúltban a dél-karolinai Myrtle Beach-ben lévő Splinter City Disc Golf Club pályájára, félbeszakítva az éppen folyamatban lévő meccset.
Pörölycápa zuhant a golfpálya pázsitjára
Az már régóta ismert, hogy a tenger, vagy más nagyobb vízfelületek felett kialakuló tornádószerű széltölcsérek képesek magukkal ragadni akár tömegesen is kisebb rajhalakat, amiket miután gyengül az energiájuk, a szárazföld felett ejtenek le. Május 18-án a dél-karolinai Myrtle Beach golfpályájára azonban nem haleső, hanem "csak" egy kisebb pörölycápa zuhant le az óceánparti golfpálya tizenegyedik lyukának közelében -írja a Live Science tudományos hírportál. Ebben az esetben azonban nem széltölcsér okozta az igencsak bizarr eseményt, hanem egy megtermett halászsas (Pandion haliaetus), ami a pálya felett ejtette le a partközeli sekély vízben elragadott zsákmányát.
A halászsas a halászsas-félék családjának (Pandionidae) és a Pandion nemzetségnek egyetlen faja, amely az Antarktisz kivételével az összes kontinensen előforduló kozmopolita ragadozómadár. Szárnyfesztávolsága átlagosan 150-170 cm, testhossza a farok nélkül 55-58 cm, testtömege pedig 1,5-2 kg közötti. Általában tavak és folyamok közelében fordul elő, de számos földrajzi régióban a tengerpartokon él.
" Noha nem ritkán látni, hogy a halászsasok cipelnek valamit a karmaik között, ami viszont most történt egyáltalán nem tekinthető szokványosnak" - mondta az esettel kapcsolatban Jonathan Marlowe a Garden & Gun magazinnak, aki szemtanúja volt a rendkívüli eseménynek.
Először azt hittem, hogy csak egy közönséges halat ejtett el"
- fűzte hozzá a szemtanú, ám amikor alaposabban szemügyre vették a halászsas golfpályára ejtett zsákmányát a jellegzetes fejformája alapján azonnal felismerték, hogy az egy kisebb pörölycápa (Sphyrna spp.)
"Nem akartunk hinni a szemünknek" - mondja Jonathan Marlowe azt is hozzátéve, hogy egy darabig ott hagyták a fűben a cápa tetemét abban bízva, hogy visszatér érte a halászsas.
Három pörölycápafaj honos Dél-Karolinában, ahol nemrég egy új fajt is felfedeztek
A golfpályára ejtetett kerekfejű pörölycápa (Sphyrna tiburo) a pörölycápa-félék családjának (Sphyrnidae) egyik legkisebb faja. A családba a tudomány jelenlegi ismeretei szerint 10 faj tartozik; valamennyiük jellemzője a rendkívül bizarr, szárnyszerűen kiszélesedő és kalapács-formájú arckoponya, amiről az elnevezésüket is kapták.
Testméretüket tekintve igen változatos csoport; legnagyobb képviselőjük, a nagy pörölycápa (Sphyrna mokarran) eléri akár a 6 méteres teljes testhosszat is, vele szemben a kerekfejű pörölycápák átlagos mérete csupán csak 80 cm. Utóbbi faj az Atlanti-óceán nyugati partvidékén kizárólag Észak-Karolinától a Mexikói-öblön és a Karib-tengeren át Brazília déli részéig, a Csendes-óceán keleti partján pedig Dél-Kaliforniától Ecuadorig számít honosnak. A kerekfejű pörölycápa a trópusi-szubtrópusi sekély vizekben a parthoz közel, általában 10-25 méteres mélységben él. Gyakran fordul elő kisebb rajokban, rákokra, puhatestűekre és kisebb halakra vadászik.
A Dél-Karolinai Természeti Erőforrások Minisztériumának 2013 és 2016 között elvégzett felmérése három pörölycápafajt – a kerekfejű , a csipkés (Sphyrna lewini) és a nagy pörölycápát – mutatott ki Dél-Karolina és Georgia part menti vizeiben. Mindhárom faj a trópusi vizeket kedveli, de a Golf-áramlat északra tartó meleg víztömegének köszönhetően egy-egy példányuk - más trópusi cápafajokkal, például a tigriscápával (Galeocerdo cuvier) együtt -, időnként egészen New York magasságáig felúszhat.
2013-ban Dél-Karolinában a tudomány számára egy mindaddig ismeretlen új pörölycápafajt is felfedeztek, amely a binominális nevezéktanban a Sphyrna gilbert tudományos fajnevet kapta.
A bizarr kalapácsszerű koponya evolúciós titkai
A pörölycápák családja az egyik legfiatalabb cápataxon; a fosszilis bizonyítékok szerint a miocén földtörténeti kor elején, nagyjából 23 millió éve jelentek meg az első képviselőik.
A tengerbiológusok szerint a pörölycápáknak igen bizarr megjelenést kölcsönző szárnyszerű arckoponya mutáció következménye,
de ez olyan előnyösnek bizonyult ami lehetővé tette a csoport túlélését, illetve gyors evolúcióját is. A pörölycápák szeme a "kalapács" két végén helyezkedik el ami 360 fokos térlátását biztosít számukra, jelentősen megnövelve a zsákmányolás hatékonyságát. A "pörölynek" további előnyei is vannak: a kiszélesedő lapos koponya úgy működik, mint egyes vadászgéptípusokon a kacsaszárny, ami megnöveli a hidrodinamikai felhajtóerőt lehetővé téve a rendkívül éles fordulók végrehajtását még nagy sebességű úszás közben is. A pörölycápák egy része - így többek között a nagy pörölycápa is -, nagy előszeretettel vadásznak rájákra vagy lepényhalakra, amelyek a veszély elől a tengeraljzat homokjába temetkeznek.
Amíg más cápák számára ezzel - vizuális és szaginger hiányában - láthatatlanná válnak, addig a nagy pörölycápa elől a homokba temetkezéssel sem tudnak elrejtőzni. A nagy pörölycápa "fejszárnyának" alsó részén rengeteg apró pórus található. Ezek a speciális érzékelőszervek, a Lorenzini-ampullák az élőlények vérkeringése keltette mikrofeszültségű mágneses mezőt érzékelik, ezért a homokba temetkezett rája sem tud elrejtőzni a nagy pöröly elől, amit ez a különleges biológiai radar halálos pontossággal még a bujkáló zsákmányhoz is elvezeti.
A golfpályára zuhant pörölycápát:
- egy halászsas ejtette ki a karmai közül,
- feltehetően azért, mert túl nehéz volt számára,
- ami kifejletten is átlagosan csak 80 cm-1 m hosszú pörölycápafaj.
