
Árpád jó diplomata volt: tárgyalt a Kárpát-medencében élő népek uralkodóival, így többek között Zalánnal és Ménmaróttal.
Azzal érvelt, hogy mivel az ősapjáé, a hun Attiláé voltak ezek a földterületek, így neki is joga van rájuk. Árpád külsejéről nem sokat tudunk, valószínűleg – mint édesapja – magas termetű, fekete szemű és sötét hajú férfi lehetett, a későbbi utódaira jellemző markáns arcberendezéssel.
Győztes csaták után önfeledt mulatozás
A magyarok katonai szövetségben álltak Bizánccal és a keleti frank fejedelemmel is. A honfoglalás utáni éveket egyfajta kettősség jellemezte: a magyarok egyrészt folyamatosan hódították meg a Kárpát-medence területeit, míg békeidőben vándoroltak a téli és a nyári szállásterületeik között.
A központjukat először a Csepel-szigetre, majd később Attila hun fejedelem feltételezett egykori székhelyére, a mai Óbudára helyezték át.
Sikeres csaták után akár egy hétig is eltarthatott a győzelmet ünneplő dínom-dánom. Az ősi magyar virtus tehát egyaránt magában foglalta a kiemelkedő hadi teljesítményeket, de azt is, hogy utána önfeledten tudtak ünnepelni eleink. A fejedelmek és az előkelők ilyen alkalmakkor arany és ezüst étkészletekből ettek, miközben énekesek, zenészek szórakoztatták őket.

Öt fia született a vezérlő fejedelemnek
Árpád feleségének neve sajnos nem maradt fenn az utókor számára. Amit biztosan tudunk a családi életéről, hogy öt fia született: Levente, Tarhos, Üllő, Tas és Solt. Érdekes, hogy Solt (Zolta), a legkisebb fiú leszármazottjaiból lettek a későbbi Árpád-házi uralkodóink. Lehet, hogy azért esett rá a választás, mert már Árpád életében fiú utóda született, így a vezérlő fejedelmi cím öröklése biztosított volt részéről.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!