És 1960-ban Libby elnyerte a kémiai Nobel-díjat.
Technikája akár 50 000 éves szerves anyagokon is működik – ennél régebbi anyagokban azonban túl kevés a szén–14 izotóp: csak eddig lehet visszamenni segítségével az időben.
A kormeghatározás számtalan régóta fennálló vitát lezárt. Példaként említik a „Vörös Hölgy” csontvázát, amelyet 1823-ban William Buckland teológus és geológus fedezett fel Walesben. Buckland ragaszkodott hozzá, hogy a csontváz 2000 éves, és több mint egy évszázadon át senki nem tudta cáfolni. A radiokarbonos eljárás végül kimutatta, hogy valójában 33 000 és 34 000 év közötti emberi maradvány.
1975-ben egy 13 éves lány, Laura Ann O’Malley eltűnt New Yorkban. Az 1990-es években egy kaliforniai folyómederben talált maradványról azt gondolták, történelmi sírból származhat, míg idén a radiokarbonos kormeghatározás ki nem mutatta, hogy igazából egy 1964 és 1967 között született személyhez tartozik, aki 1977 és 1984 között halt meg. A DNS-elemzés megerősítette, hogy O’Malley maradványaira leltek.
A forenzikus elemzések (bűnügyi nyomozásokban és peres eljárásokban használt vizsgálatok) gyakran a radiokarbonos kormeghatározás „bombaimpulzusos” módszerére támaszkodnak.
A „bombaimpulzus” (bomb pulse vagy 14 C bomb peak) a szén–14 izotóp koncentrációjának hirtelen, jelentős növekedése a Föld légkörében, ami az 1950-es évek elején kezdődött és az 1963-as részleges atomcsend-szerződésig tartó, nagy mennyiségű légköri nukleáris fegyverkísérlet következménye.
A robbanások hatalmas mennyiségű további szén–14-izotópot juttattak a levegőbe, amik csökkenve, de azóta is jelen vannak. Így a szén–14-mérések és a lefelé irányuló görbe összehasonlításával a XX. század közepétől az anyagok kora nagyon pontosan meghatározható.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!