Napóleon: egy ismeretlen, egzotikus ország felfedezője

Az 1810-es évek elejére Napóleon Bonaparte végigküzdötte magát Itálián és Franciaországon, majd miután a párizsi Notre Dame-ban császárrá koronázta önmagát, Austerlitznél, Jénánál és Friedlandnál aratott fényes győzelmeket. 1812 nyarára az Atlanti-óceántól a Nyeman folyóig gyakorlatilag egész Európa az uralma alá került – ezzel a korzikai származású francia császár a karrierje csúcsára ért. Talán ezért is olyan nehezen elképzelhető, hogy Napóleonnak nem csupán katonai céljai voltak – szíve mélyén ugyanis nemcsak meghódítani, hanem megismerni is akarta a világot, mégpedig a tudományok művelése által.

Napóleon a gízai Nagy Szfinx előtt Fotó: Jean-Léon Gérôme Forrás: Wikimedia Commons

Egy hódító, aki titokban tudós akart lenni

Ez a kettősség az egyiptomi hadjárat idején mutatkozott meg a leglátványosabban. Az 1798-ban kezdődő katonai művelet során több mint ötvenezer katonát, csaknem négyszáz hajót és valamivel több mint kétezer tisztet szállítottak Egyiptom felé. A hatalmas flotta 1798. július 1-jén, alkonyatkor érte el Alexandria, Rosetta és Damietta partjait. 

Napóleon az 1790-es években. Forrás: Wikimedia Commons

A legtöbb résztvevő azonban még ekkor sem tudta pontosan, hogy mi a hadjárat célja, mit vár tőlük fiatal tábornokuk (Napóleon ekkor mindössze 29 éves volt) a Földközi-tenger túlsó oldalán. Egyvalami azonban mindenki előtt ismert volt: a sereghez csatlakozott egy szokatlan, fegyver nélküli „hadtest” – mérnökök, tudósok, építészek, zenészek, költők, matematikusok, vegyészek, orvosok, botanikusok és festők. Ők képviselték a felvilágosult Franciaország szellemi elitjét, akiket Napóleon tudatosan vitt magával a hadjáratra. 

 

Az egzotikus Egyiptom földjén 

1798. július 13-án, Chébreisse közelében Napóleon kiválóan tudta érvényesíteni a Grande Armée haditechnikai fölényét az irreguláris mamlúk sereg fölött. 

A „piramisok csatájában” az ellenséges csapatot az európai hadsereg majdnem teljesen megsemmisítette. 

Négy nappal ezután a franciák diadalittasan bevonultak Kairóba – és habár ekkor már keringtek hírek arról, hogy Nelson admirális a francia hajóhadat a nílusi csatában teljesen megsemmisítette, ez nem zavarta a fiatal tábornokot abban, hogy továbbra is a tervére koncentráljon.

Napóleon legyőzi a mamlúk sereget az abukiri csatában 1798-ban. Forrás:  Wikimedia Commons

 A katonai dicsőségen túl azonban egy másik célkitűzése is volt Napóleonnak: minél többet szeretett volna megtudni Egyiptomról, erről az európaiak számára jórészt ismeretlen, egzotikus országról. Újonnan szerzett ismereteit tudományosan is dokumentálni szerette volna – többek között ezért hozott magával egy csapat korabeli tudóst ebbe a távoli régióba. 

 

A felvilágosodás terepgyakorlata

Az egyiptomi hadjárat tökéletesen beleillett a felvilágosodás korának eszmerendszerébe. Európában ekkoriban erősödött fel a vágy, hogy a világ valamennyi részét megismerjék és megörökítsék rajzok, illetve metszetek segítségével. 

A gízai nagy piramisok. Fotó: Wikimedia Commons/Ricardo Liberato

Napóleont már korábban is foglalkoztatta a távoli Kelet megismerése. Utazása során még a Koránt is elolvasta, hogy minél többet megtudhasson az arab kultúráról. Gízába érve újra és újra elelmélkedett a piramisok csodáján, miközben Egyiptom új kormányzójaként modernizáló intézkedések sorát vezette be: 

• létrehozta az ország első rendszeres postarendszerét; 
• postakocsijáratot indított Kairó és Alexandria között; 
• pénzverdét nyitott; 
• térképeket készíttetett; 
• felállíttatta az első utcai lámpákat Kairóban.

 

Tudósok a Nílus mentén

Az egyiptomi expedíció csupán egy volt a XVIII. század nagy tudományos utazásai közül. A században soha nem látott méreteket öltött az Afrikába, Amerikába és Ázsiába induló felfedezők száma. A térképészeti vállalkozásoktól a csillagászati méréseken át a természettudományos gyűjtőutakig gyakorlatilag minden azt a célt szolgálta, hogy új növény-, ásvány- és állatfajokkal bővítsék az eddigi ismereteket. 

Napóleon császárrá koronázza magát

Napóleon összesen 167 szakértőt vitt magával Egyiptomba, hogy szisztematikus és tudományos vizsgálatokat végezzenek. A legismertebbek közülük:

• Gaspard Monge matematikus, az École Polytechnique alapítója, 
• Dominique Vivant Denon báró, művész és később a Louvre igazgatója,
• Déodat de Dolomieu geológus, a vulkanikus területek – Szicília, Calabria, Alpok – nagy kutatója, 
• Étienne-Louis Malus fizikus, 
• Claude Louis Berthollet kémikus. 

Az Egyiptomban végzett terepmunka eredményeit később Franciaországban egy másik művész- és értelmiségi csoport dolgozta fel. Munkájukból született meg a monumentális, huszonhárom kötetes mű, az Egyiptom leírása (Description de l’Égypte). Az első kötet 1809-ben, az utolsó 1829-ben jelent meg azzal a céllal, hogy az ó- és újkori Egyiptom természetrajzát katalogizálja. 

 

Az ígéret földje: Egyiptom a vitrinben

A Description de l’Égypte gyűjteményét több mint kétszáz évvel az első megjelenése után mutatták be először az Egy ígéret földje. A felvilágosodás korától a fotográfia születéséig című kiállításon. 

Napóleon titkos vágya az volt, hogy tudós lehessen. Forrás: ÉWikimedia Commons

A pamplonai Museo Universidad de Navarra  falai között bemutatott tárlat több mint kilencszáz lapot, rajzot, metszetet és korai fényképet sorakoztatott fel, a XVIII. század közepétől a XIX. század közepéig tartó tudományos és kulturális expedíciók lenyűgöző vizuális krónikájaként.

További történelmi tárgyú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin honlapján olvashat.