Napóleon: egy ismeretlen, egzotikus ország felfedezője

Az 1810-es évek elejére Napóleon Bonaparte végigküzdötte magát Itálián és Franciaországon, majd miután a párizsi Notre Dame-ban császárrá koronázta önmagát, Austerlitznél, Jénánál és Friedlandnál aratott fényes győzelmeket. 1812 nyarára az Atlanti-óceántól a Nyeman folyóig gyakorlatilag egész Európa az uralma alá került – ezzel a korzikai származású francia császár a karrierje csúcsára ért. Talán ezért is olyan nehezen elképzelhető, hogy Napóleonnak nem csupán katonai céljai voltak – szíve mélyén ugyanis nemcsak meghódítani, hanem megismerni is akarta a világot, mégpedig a tudományok művelése által.

Napóleon a gízai Nagy Szfinx előtt Fotó: Jean-Léon Gérôme Forrás: Wikimedia Commons

A gízai nagy piramisok. Fotó: Wikimedia Commons/Ricardo Liberato

Napóleont már korábban is foglalkoztatta a távoli Kelet megismerése. Utazása során még a Koránt is elolvasta, hogy minél többet megtudhasson az arab kultúráról. Gízába érve újra és újra elelmélkedett a piramisok csodáján, miközben Egyiptom új kormányzójaként modernizáló intézkedések sorát vezette be: 

• létrehozta az ország első rendszeres postarendszerét; 
• postakocsijáratot indított Kairó és Alexandria között; 
• pénzverdét nyitott; 
• térképeket készíttetett; 
• felállíttatta az első utcai lámpákat Kairóban.

 

Tudósok a Nílus mentén

Az egyiptomi expedíció csupán egy volt a XVIII. század nagy tudományos utazásai közül. A században soha nem látott méreteket öltött az Afrikába, Amerikába és Ázsiába induló felfedezők száma. A térképészeti vállalkozásoktól a csillagászati méréseken át a természettudományos gyűjtőutakig gyakorlatilag minden azt a célt szolgálta, hogy új növény-, ásvány- és állatfajokkal bővítsék az eddigi ismereteket. 

Napóleon császárrá koronázza magát

Napóleon összesen 167 szakértőt vitt magával Egyiptomba, hogy szisztematikus és tudományos vizsgálatokat végezzenek. A legismertebbek közülük:

• Gaspard Monge matematikus, az École Polytechnique alapítója, 
• Dominique Vivant Denon báró, művész és később a Louvre igazgatója,
• Déodat de Dolomieu geológus, a vulkanikus területek – Szicília, Calabria, Alpok – nagy kutatója, 
• Étienne-Louis Malus fizikus, 
• Claude Louis Berthollet kémikus. 

Az Egyiptomban végzett terepmunka eredményeit később Franciaországban egy másik művész- és értelmiségi csoport dolgozta fel. Munkájukból született meg a monumentális, huszonhárom kötetes mű, az Egyiptom leírása (Description de l’Égypte). Az első kötet 1809-ben, az utolsó 1829-ben jelent meg azzal a céllal, hogy az ó- és újkori Egyiptom természetrajzát katalogizálja. 

 

Az ígéret földje: Egyiptom a vitrinben

A Description de l’Égypte gyűjteményét több mint kétszáz évvel az első megjelenése után mutatták be először az Egy ígéret földje. A felvilágosodás korától a fotográfia születéséig című kiállításon. 

Napóleon titkos vágya az volt, hogy tudós lehessen. Forrás: ÉWikimedia Commons

A pamplonai Museo Universidad de Navarra  falai között bemutatott tárlat több mint kilencszáz lapot, rajzot, metszetet és korai fényképet sorakoztatott fel, a XVIII. század közepétől a XIX. század közepéig tartó tudományos és kulturális expedíciók lenyűgöző vizuális krónikájaként.

További történelmi tárgyú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin honlapján olvashat.