Kalózok, rabszolgák, vadnyugat: történelmi mítoszok nyomában

Sok, tényként kezelt történelmi igazságról derült már ki az évszázadok során, hogy valójában a népi képzelgés és legendaképződés szüleményei voltak csupán. Ebben a cikkünkben öt ilyen mítoszról igyekszünk lerántani a leplet – ismertetve a mögöttük rejlő valóságot is.

A vadnyugathoz is számos legenda fűződik Fotó: Alfred Jacob Miller Forrás: Wikimedia Commons

1. mítosz: A kalózok föld alá rejtették kincseiket

Rengeteg film és regény szól kincseket rejtegető kalózokról, akik felbecsülhetetlen értékű aranytartalékaikat titkos szigeteken tárolják. Ez a kép természetesen csupán a fantázia szüleménye, amely Robert Louis Stevenson A kincses sziget című regényének köszönhetően terjedt el. A valóságban a kalózok hétköznapibb árucikkekkel kereskedtek: élelemmel, ruhával, fűszerekkel, fegyverekkel vagy éppen rabszolgákkal – ezeket pedig semmi értelme nem lett volna elásni. 

A kalózokhoz is számos alaptalan legenda fűződik (Fotó: Wikimedia Commons)

Érdemes kiemelnünk ugyanakkor, hogy néhány kalóz – például Francis Drake vagy Kidd kapitány – valóban temetett el pénzt, de mindig csak rövid időre, szigorúan a megőrzés céljából. A kalózok élete tehát jóval prózaibb volt annál, mint azt sokszor elképzeljük. 

2. mítosz: A piramisokat rabszolgák építették

Hérodotosz írta le először, hogy a Kheopsz-piramist több százezer rabszolga húzta fel – állítása azonban évszázadokon keresztül meghatározta az ókori Egyiptomról és a piramisokról alkotott képünket. A modern régészet azonban bebizonyította: ezen az ősi építményeket szabad emberek építették, akik fizetséget, élelmet, szállást és orvosi ellátást kaptak munkájukért cserébe.

Az egyiptomi piramisokat nem rabszolgák, hanem jól fizetett szabad meseteremberek építették (Fotó: Wikimedia Commons/Ricardo Liberato)

 Ezt támasztják alá a gízai munkásfalvaknál talált leletek is, amelyek húsban gazdag étrendről és tisztességes temetkezésről tanúskodnak – ezek a rabszolgákat a korban nem illették meg. A piramisok építői valójában képzett szakemberek és szezonális munkások voltak, akik több hónapos váltásokban dolgoztak. Tehát – bár rabszolgák az ókori Egyiptomban is voltak – a világhírű építményeket nem ők építették. 

3. mítosz: Az amerikai vadnyugat törvénytelen, erőszakos világ volt

A westernfilmek ikonikus jelenetei inkább a ponyvaregények fantáziavilágát tükrözik, mint a valóságot. A XIX. század közepéig a legtöbb nyugati terület szinte lakatlan volt. Amikor megindult az első betelepülési hullám, sok településnek még nem volt még kiépített jogrendje, de az erőszak korántsem nem volt olyan gyakori, mint ahogy azt a filmek sugallják. 

A vadnyugat jóval szelídebb volt a ponyvaregényekben ábrázoltnál (Fotó: John Grabill/Library of Congress / Wikimedia Commons)

A kormány ugyanis meglepően szigorúan ellenőrizte ezeket a területeket, megnehezítve ezzel az önbíráskodást. A törvényen kívüli vadnyugat mítoszát az olcsó ponyvaregények teremtették meg.

4. mítosz: Napóleon alacsony volt

Az alacsonyként számon tartott Napóleon magassága a maga korában valójában teljesen átlagosnak számított: körülbelül 170 cm volt. 

Napóleon átlagos testmagasságú volt, nem pedig törpe (Fotó: Wikimedia Commons)

Hogy mégis miért terjedt el olyan gyorsan ez a mítosz a korzikai származású császárról, annak három oka volt: 

• a brit propaganda: Gillray karikaturista törpeként ábrázolta a rettegett hadvezért, hogy ezáltal nevetségessé tegye; 
• magas testőrök: Napóleon gyakran óriási katonákkal vette körül magát, akik mellett ő alacsonynak látszott; 
• mértékegység-keveredés: az őt megmérő orvos francia inch-ben adta meg egyszer a magasságát, amit az angolok rosszul váltották át – így könnyedén híre ment nemzetközi szinten is Napóleon állítólagos alacsonyságának. 

5. mítosz: A százéves háború száz évig tartott

A francia és az angol királyság között a trónöröklés miatt kirobbant konfliktus 1337-től 1453-ig tartott – vagyis nem száz, hanem 116 évig. A háború IV. Károly francia király halálával kezdődött, majd III. Edward angol uralkodó trónigényével és a Valois-ház ellenlépésével folytatódott. 

A százéves háború tovább tartott egy évszázadnál (Fotó: Loyset Liédet  / Wikimedia Commons)

A harcok generációkon át tartottak – de nem kereken száz évig. A „százéves” elnevezés csupán egy kerekítés – a valóságban a háború tovább tartott ennél. 

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.