A Cosa Nostra utolsó keresztapja
2023 szeptemberében meghalt Matteo Messina Denaro, akit az olasz sajtó a szicíliai maffia utolsó keresztapjaként emlegetett. A közép-olaszországi L’Aquila fogvatartotti kórházi részlegén kezelték, ahol a rák végül legyőzte azt az embert, akit három évtizeden át sem a rendőrség, sem a hadsereg, sem a rivális bűnszervezetek nem tudtak megállítani. Halála szimbolikus volt. Nem azért, mert vele véget ért volna a Cosa Nostra, hanem mert magával vitte mindazokat a titkokat, amelyek a szervezet működését feltárhatták volna. Letartóztatásakor nyíltan közölte: beszélni fog, de soha nem működik együtt az igazságszolgáltatással.

Messina Denaro neve összeforrt a modern szicíliai maffia legvéresebb időszakával. Több mint ötven gyilkosságért ítélték el. Az áldozatok között volt Giovanni Falcone és Paolo Borsellino, akik az állam részéről először próbálták felszámolni a maffia hálózatait. A Cosa Nostra elsődleges célja nem pusztán a haszonszerzés volt, hanem a teljes ellenőrzés fenntartása.

Ez az ellenőrzés nemcsak a gazdasági tevékenységekre, hanem az emberek viselkedésére is kiterjedt. A szervezet fennmaradásának alapja a hallgatás törvénye volt: senki nem beszélhetett az államnak a belső működésről, a kapcsolatrendszerről vagy a gyilkosságokról. Aki ezt megszegte, nemcsak önmagát, hanem a családját is veszélybe sodorta. A félelem fenntartása ezért nem mellékhatás, hanem tudatos stratégia volt. Ebben a logikában történt meg Giuseppe Di Matteo elrablása is.
A gyermeket nem véletlenszerű brutalitás érte, hanem célzott akció.
A fiú hónapokon át fogságban volt, miközben a Cosa Nostra folyamatosan jelezte: sorsa nem a saját döntésein múlik. A fogvatartás időtartama önmagában is nyomásgyakorlás volt, amelynek minden napja újabb figyelmeztetésként szolgált. Az emberrablás közvetlen oka az volt, hogy Giuseppe Di Matteo apja, egy magas rangú maffiatag együttműködött az igazságszolgáltatással.

Vallomása nemcsak a Cosa Nostra belső működését tárta fel, hanem részleteket közölt a Giovanni Falcone elleni merényletről is. Ez a lépés a szervezet szemében nem egyszerű árulásnak számított, hanem egzisztenciális fenyegetésnek. Az állam számára átadott információk a teljes struktúrát veszélyeztették, ezért a válasz nem maradhatott szimbolikus.
























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!