Egy faj eltűnik
Az orrszarvú DNS-e arra utal, hogy egy genetikailag egészséges populációból származott, amely elég nagy volt ahhoz, hogy elkerülje a beltenyészetet. A beltenyészet nyomot hagy az utódok genomjában hosszú, homozigóta szakaszok formájában, amelyekben az egyed ugyanazt a génverziót vagy allélt örökli mindkét szülőjétől.
Ez meglepetés, mivel a gyapjas orrszarvúak körülbelül négyszáz évvel később eltűntek a fosszilis leletanyagból. A faj elterjedési területe körülbelül 35 ezer évvel ezelőtt kelet felé zsugorodott. De úgy tűnik, a kihalás szélén a faj még mindig elég jól boldogult Északkelet-Szibériában – kivéve ezt az egyetlen példányt, amelyet a farkas falt fel egy feltételezhetően rosszul sikerült nap végén.
A gyapjas orrszarvúak végét hirtelen hozta el a felmelegedés
Kiderült, hogy a világ utolsó gyapjas orrszarvúi valamikor 14 400 évvel ezelőtt, mindössze néhány száz év alatt kihaltak. A kiváltó ok valószínűleg a Bølling–Allerød interstadiálisnak nevezett gyors éghajlati felmelegedés időszaka volt. Az interstadiális a jégkorszak legmélyebb fagyai közé ékelődő enyhébb periódus: a Bølling–Allerød nagyjából 14 700 évvel ezelőtt vette kezdetét, és 12 800 évvel ezelőttig tartott.
Az északi féltekén a hőmérséklet meredeken emelkedett; a jégtakarók összeomlottak, a tengerszint megemelkedett, a gyapjas orrszarvúak világa pedig túl gyorsan változott meg. A faj eltűnése olyan gyorsan következhetett be, hogy a környezeti stressznek nem is maradt nyoma a genomban.
Szakértők szerint mindez akár a modern klímaváltozás egyfajta előképének is tekinthető. A gyapjas orrszarvú sorsa végül fényt deríthet arra, mi történik a kihalás szélén álló mai fajokkal – fogalmaznak összegzésükben Guðjónsdóttir és munkatársai.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!