Farsangi szokások története Magyarországon: maskarás bálok és rönkhúzás

Farsangi időszak- az egyik legszínesebb és legvidámabb időszaka az évnek. A farsangi időszak január 6-án kezdődik és húshagyó kedden ér véget 2026-ban tehát január 6-tól február 17-ig terjed a vigasságok ideje.

Farsangi festmény: id. Peter Brueghel: A farsang és a böjt harca. Forrás: Wikipedia

A farsangi bálokon eredetileg azért öltöztek maskarákba az emberek, hogy a félelmetes vagy vicces álarcokkal elűzzék a telet. A hideg és sötét időszak helyett jöjjön a fény és világosság, a tavasz és a megújulás.

Farsangi festmény: id. Peter Brueghel: A farsang és a böjt harca. forrás: Wikipedia

Farsangi örömök: bálok és fánkok

A farsangi időszak a vízkereszt és böjt közötti időszakot jelenti. A farsang szó keletkezésére több magyarázat is létezik: az egyik szerint a német fasching (karnevál) szó magyarosított változata. A másik- a neprajz.hu szerint - a farsang elnevezése a német fasten (böjtöl) és Schank (italmérés) szavak összetételéből származik. Eredetileg a farsangi időszak utolsó napjára, vagyis a húshagyó keddre utalt, hiszen a nagyböjt hamvazószerdai kezdete előtt ekkor lehetett utoljára alkoholt fogyasztani.

Az időszak kereteit Nagy Gergely pápa 600 körül 40 napban határozta meg. Az időszak kezdete az első tavaszi holdtöltére rákövetkező vasárnaptól visszaszámított hat hét minden évben.

Bajorországban a farsangot már a 13. században is megtartották, és Magyarországra is valószínűleg ekkor érkezett, majd terjedt el. Hamarosan a királyi udvarban, a városokban és a falvakban is farsangi rendezvényeket tartottak. Magyarországon nem a latin eredetű karnevál, hanem a német gyökerű álarcos mulatság vált népszerűvé. 

Téltemetés és a farsang

A régi hitvilág szerint a tél végén a nap ereje gyengül, és a gonosz szellemek életre kelnek. Hogy ezeket elűzzék, a falusiak hangoskodással, ijesztgetéssel, boszorkány- vagy szalmabábuk elégetésével védekeztek a gonosz szellemek ellen. A hagyomány szerint a küzdelem mindig a tavasz győzelmével végződött. Bizonyos helyeken tüzes kereket is végig görgettek a településen, amivel a nap erejét kívánták megerősíteni az ártó szellemekkel szemben. Ehhez a szokáskörhöz tartozik a híres mohácsi busójárás is. 

Falusi farsang, 1976. forrás: Magyar Néprajzi Lexikon

A farsangi párválasztásra vonatkozóan volt egy érdekes figyelmeztető szokás: a rönkhúzás. A rönkhúzás az igazi esküvők paródiája volt-írta a neprajz.hu. A szokás felhívta a figyelmet a házasság fontosságára, és arra emlékeztette a fiatalokat, akik életkoruknál fogva már párt kellene válasszanak, hogy eljött az idő.

Csokonai Vitéz Mihály a rönkhúzásról:

"Szo­kás­ban va­gyon sok he­lye­ken, hogy mikor a fár­sáng el­mú­lik, a meg nem há­za­so­dott if­jak­kal és férj­hez nem ment le­á­nyok­kal va­la­mely fát vagy tőkét ne­vet­ség­nek oká­ért meg­emel­tet­nek, vagy egy hely­ről más hely­re vi­tet­nek. A csi­no­sab­bak az olyan sze­mély­nek zseb­jé­be egy kis for­gá­csot, szi­lán­kot vagy zsin­delyt tesz­nek, sőt af­fé­lét le­ve­lek­be s cé­du­lák­ba is zár­nak.” 

A farsangi bálok jó lehetőséget nyújtottak a fiataloknak az ismerkedésre a falvakban. Ezeknek a falusi báloknak szigorú voltak a szabályai még a 20. század elején is. A lányokat legtöbbször az édesanyjuk kísérte a bálba.

A farsangi bálok szabályai

A lányok általában világos színű ruhát viseltek, míg a fiúk feketében és csizmában jelentek meg, gyakran sarkantyúval a bokájukon. A legények a tánc közben sem vették le a kalapjukat, a lányok pedig végig zsebkendőt tartottak a kezükben . A sárkeresztesi vigadalom nyolckor kezdődött, így a fiataloknak volt idejük ismerkedni, az idősebbek pedig este tíz körül érkeztek meg. 

A táncteremben az asszonyok körben, a fal mentén helyezkedtek el, míg a férfiak a szomszéd szobában italozhattak. A zenét cigányzenészek szolgáltatták, és aki fizetett, kérhette a kedvenc nótáját. A legények gyakran egyetlen lányt választottak táncpartnernek az egész estére, akit ilyenkor nem volt illendő másnak felkérni.

Az idősebbek éjfélig maradtak, de a fiatalok gyakran hajnalig táncoltak. Csókakőn farsang keddjén különleges szokás volt a bőgőtemetés: a legények éjfélig muzsikáltak, majd tele pohárral a kezükben a bőgőt a kocsmából a jégveremhez kísérték. A hangszert verssel búcsúztatták, itallal meglocsolták, majd a jégverembe tették.

A falvakban – hasonlóképpen a betlehemes játékokhoz – körbejártak a gyerekek farsangot hajtani. Lepedőbe, medvebőrökbe öltöztek, kimentek a házakhoz, verseket mondtak, cserébe farsangi fánkot kaptak ajándékba. 

A farsangi fánkot bőséget, szerencsét hozó ételnek tartották. A böjt előtti időszakban megengedettnek számított a kelt, olajban sütött, finom tészta. A fánk klasszikus változata: kerek és lyukas. Készülhet gombócként is, abban az esetben a lekvár töltelék a belsejében található, vagy mini fánk golyóként is.

A farsang:

1. az újrakezdés és remények időszaka,

2. szerencsés esetben a farsangi időszak fogadalmai és várakozásai teljesültek,

3. jó lett a termés, sok esküvőre került sor, és egészséges gyermekek születtek.