Gyertyaszentelő Boldogasszony napján Mária és József, Jézus szülei bemutatták Jézust a jeruzsálemi templomban. Ekkor találkoztak Simeonnal. Simeon Jézust a világ világosságának nevezte, és megáldotta.
Gyertyaszentelő ünnepén találkozott Jézus és Simeon
Jézus és Simeon
És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, akinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala õ rajta.És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát. És ő a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,(...)És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek [sokan] ellene mondanak… (Károli Gáspár fordítása, Szent Biblia)
Tehát Simeon felismerte Jézusban a régóta várt Messiást.
A templomi gyertyaszentelésnél a gyertya Jézust jelképezi, ő lesz a fény a sötétségben. És Jézus önmagát felemészti azért, hogy másoknak szolgálhasson. A gyertyaszentelés szertartása előtt minden tüzet eloltottak, az új tüzet megáldották, az áldott tűzről a gyertyákat meggyújtották, majd azokat körbehordozták.
Varságon így zajlott le a gyertyaszentelés szertartása: „A gyertyaszentelés miatt az emberek ezen a napon igyekeztek időben odaérni a templomba. Előzőleg a boltban, vagy a plébánián vásároltak gyertyákat, amelyeket magukkal vittek a misére. Egy szál gyertyát meggyújtottak, és égő gyertyával a kezükben álltak templomi helyükön. A pap az oltártól indulva elhaladt a padsorok között és jobbra-balra fordulva szenteltvizet hintett a padok felé. Közben a kántor vezetésével zengett az ének a negyven nappal korábban földre érkezett világ világosságáról” – írta meg Bárth János néprajzkutató.
Amikor a pap visszaérkezett az oltárhoz, az emberek elfújták a kezükben tartott gyertyákat, és elkezdődött a mise.
Népszokások és hiedelmek
Gyertyaszentelő Boldogasszony napjához népi hagyományok, hiedelmek kapcsolódtak. Ezen a napon az emberek szentelt gyertyát vittek haza, amit aztán az év nehéz időszakaiban meggyújtottak: természeti csapás (vihar), betegség esetében.
Ugyanígy e naphoz kapcsolódó hiedelem volt, hogy a kisgyermekeket ekkor vitték először templomba, mert úgy gondolták, ez megóvja őket a betegségektől.
A szentelt gyertyát kiemelt helyen tartották: vagy szalaggal átkötve a falon vagy a ládafiában. A gyertya elkísérte az embereket a bölcsőtől a sírig. Kereszteléskor az újszülött mellett világított, hogy távol tartsák a gonosz, rossz szellemeket. Amikor a fiatal anya először ment a templomba az úgynevezett egyházkelőre vagy avatásra, szintén szentelt gyertyát vitt a kezében. Gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe, hogy annak fényénél múljon ki a világból, segítve így őt az elmenetelben.
Viasz a kilincsen
A kiszombori asszonyok a szentelésről hazaérve a gyertyából egy csipetnyit a kilincsre tettek, hogy mindig békesség legyen a háznál, és megveregették vele a gyümölcsfákat, hogy szépen teremjenek – írja a Magyar Kurír. A Szeged környékiek a gyertyaszentelésről hazatérve a kilincsre is helyeztek egy kis darabot a gyertyából, hogy békesség legyen a házban. Délvidéki hagyomány volt, hogy a kisgyermek hamarabb megtanul beszélni, ha az ünnepi szentelt gyertyából egy parányit a nyelve alá tesznek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!