Öt kivégzett férfi nyomában Wales legősibb városában

A carmartheni börtön helyén ma a Carmarthenshire Megyei Tanács székháza áll, előtte parkolóval. A városban generációk óta él a gyanú, hogy az 1818 és 1894 között kivégzett öt férfit a börtönben temették el, és maradványaik azóta is a területen vannak. Most speciális radarberendezéssel próbálják kideríteni, igaz-e a legenda.

Carmarthenshire Megyei Tanács székhelye, mely alatt a sírokat feltételezik Fotó: Wikimedia Commons

A carmartheni börtön eltűnt sírjai

A régi carmartheni börtönt az 1930-as években bontották le. Helyén később a Carmarthenshire Megyei Tanács székháza épült fel. A helyiek szerint azonban az egykori börtönkert földjében ma is ott nyugszik öt elítélt.

Fotó: Wikimedia Commons

A négy gyilkost és egy hamisítót 1818 és 1894 között akasztották fel. A kivégzések kezdetben nyilvános látványosságnak számítottak, később a börtön falain belül hajtották végre őket. A testeket a börtön területén temették el.

Richard Goodridge, Carmarthen korábbi polgármestere úgy véli, a kutatás egy Sherlock Holmes-regénybe illő rejtélyt oldhat meg. Állítása szerint az elmúlt két év vizsgálatai alapján erős a gyanú, hogy a maradványok ma is az eredeti sírokban fekszenek.

Radar a parkolóban

Shane Gwilt földmérő digitális radarszkennerrel vizsgálta át az egykori börtönkert területét. A mélyföldi vizsgálat nem bontotta meg a parkoló burkolatát. Az adatokat elemzésre Olaszországba küldték, az eredményeket napokon belül várják. A tanács jelezte: ha valóban emberi maradványokat találnak, nem bolygatják meg és nem távolítják el azokat.

Alun Lenny tanácsos hangsúlyozta, hogy a vizsgálat nem okozott költséget a megyei tanácsnak, és nem zavarta a parkoló használatát. Szerinte az eredmény új fejezetet nyithat Carmarthen, Wales legrégebbi városának történetében.

A hamisító, aki kegyelmet kért

A St Clears-i William Baines-t 1818. május 23-án akasztották fel hatalmas nézősereg előtt. Azért ítélték halálra, mert az Angol Bank bankjegyeit hamisította és terjesztette. Azt állította, hogy a hamis pénz véletlenül elégett, és felajánlotta segítségét a banknak a jövőbeli hamisítások megakadályozására, ha kegyelmet kap. A bank elutasította.

Egy hamisított kétfontos bankjegye ma a carmartheni megyei levéltárban látható. Édesanyját és nővérét a bűncselekményben való részvételük miatt nem végezték ki, de börtönbüntetést kaptak.

Nyilvános kivégzés tízezer néző előtt

David Evans iskolamestert 1829. szeptember 21-én végezték ki. Kampóval ölte meg terhes szeretőjét, Hannah Davist, majd a holttestet egy Llanybydder közelében lévő patakban hagyta. A korabeli beszámolók szerint azért akarta „eltűntetni” a nőt, mert más kapcsolatba kezdett.

Evans volt az utolsó, akit nyilvánosan akasztottak fel a börtönnél. Mintegy tízezer ember gyűlt össze. A kötél elsőre elszakadt, a férfi a földre zuhant, de másodszor sikerült végrehajtani az ítéletet.

Brutális gyilkosság és utolsó szavak

1888-ban a 23 éves David Reest akasztották fel, mert a llanelli Dafen óngyár egyik futárját, Tom Daviest halálra verte, hogy 500 font körüli összeget raboljon el tőle. A támadásnak egy 11 éves fiú a tanúja volt.

Rees a kivégzés előestéjén vallomást tett. Azt mondta, zavarodott volt mert sokat ivott, és őszintén megbánta tettét. A beszámolók szerint utolsó szavai ezek voltak: Arglwydd, trughara wrthyf, vagyis Uram, irgalmazz nekem. A kivégzésére vezető úton szánalmasan jajveszékelt.

Az akasztófákat a Dolgellau börtönből szállították át annak 1878-as bezárása után. Több százan gyűltek össze, hogy lássák a fekete zászló felvonását.

Két gyilkosság 1894-ben

George Thomast 1894. február 13-án végezték ki a 15 éves Mary Jane Jones meggyilkolásáért. A Carmarthen Journal tudósítása szerint az egykori katona kifürkészhetetlen nyugalmat mutatott a kivégzés előtti pillanatokban. A bíróság a bűncselekményt szándékosan, hidegvérűen és kegyetlen brutalitással végrehajtott gyilkosságként írta le.

Ugyanebben az évben akasztották fel Thomas Richards tengerészt is, aki sógornőjét, Mary Daviest ölte meg egy borthi házban, miközben pénzt és a jegygyűrűjét rabolta el. A kivégzés napján hatalmas tömeg gyűlt össze a börtön előtt.

Megoldódik a rejtély

Richard Goodridge szerint az öt férfit a börtön területén temették el, és a bontáskor nem exhumálták őket. Úgy véli, a mostani vizsgálat a kirakós utolsó darabja lehet. Ha a radar valóban sírokat jelez, a carmartheni börtön története új bizonyítékkal gazdagodik. Ha nem, a legenda tovább él. A választ most már nem találgatások, hanem műszerek adják meg.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.