Idegenek: évtizedek óta nem a megfelelő rádiójeleket keressük a kozmoszban

Az emberiséget már hosszú ideje foglalkoztatja az a kérdés, hogy létezhetnek-e az univerzumban más magasan fejlett földönkívüli civilizációk is. Annak ellenére, hogy már több évtizede pásztázzák az egyre nagyobb teljesítményű rádióteleszkópok a világűr mélységeit, az univerzum néma, és a feltételezett idegenek egyelőre hallgatnak, holott a világegyetem mérete és a matematikai valószínűség alapján is rengeteg földönkívüli technikai civilizációnak kellene léteznie odakint, a kozmosz végtelen nagy térségeiben. Egy új kutatás szerint azonban az idegen rádiójeleket átalakíthatja a csillagaik plazmája, és emiatt a földi tudósok figyelmét is elkerülhetik ezek a módosult rádiójelek.

Egyelőre nincs semmi nyoma az idegeneknek Fotó: AFP/Science Photo Library

Egy tudóscsoport szerint rossz jeltípust keresünk

A mesterséges eredetű idegen jelek keresésének egyik legjobban elterjedt módszere a nagyon keskeny sávú jelek utáni kutatás, amik a rádiósugárzás frekvenciájában jelentkező éles kiugrások. 

E kiugrások azonban csak néhány hertz tartományt fednek le. 

„Ezek (a jelek) nem keletkezhetnek természetes úton” – mondja Evan Keane, a dublini Trinity College csillagásza, aki nem vett részt a kutatásban. „Tehát, ha egy nagyon keskeny sávú jelet látunk, akkor azonnal tudjuk, hogy az valami érdekes dologtól származik” -fűzi hozzá Evan Keane. 

Egyelőre még nem sikerült idegenektől származó mesterséges jeleket detektálnunk Fotó: Ifl Science

A csillagászok például nagyon könnyen képesek lennének néhány olyan keskeny sávú technó-jelet észlelni, mint amelyek a Marson, a vörös bolygó felszínén működő marsjáróktól származnak. 

De eddig még sohasem sikerült ilyen egyértelműen nem emberi eredetű és a kozmoszból származó jelet fogni. 

Az új kutatás szerint éppen ezért könnyen lehetséges, hogy a csillagászok eddig esetleg a rossz jelalakot keresték. A tanulmányukban arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy az idegenek jeleit a bolygójuk központi csillagának az űridőjárása eltorzíthatja, és ez azt is megmagyarázhatja egyben, hogy miért nem észleljük a techno-szignatúráikat. 

Egy napkitörés asztrofotója. Az űridőjárás eltorzíthatja a rádiójeleket  Fotó: NASA/JPL-Caltech

Gajjar és Grayce Brown, a SETI munkatársa azt vizsgálták, hogy az űridőjárás hogyan befolyásolta a Föld és az olyan űrszondák közötti kommunikációt, mint a Mariner IV, amely az 1960-as években elrepült a Mars mellett, vagy a Viking-szondák, amelyek 1977-ben indultak útnak a Naprendszeren át és azon túlra, a csillagközi térbe. 

Létrehozták a jelkiszélesedési példák egyik legnagyobb gyűjteményét, és ezeket az információkat felhasználva meghatározták, hogy más, a Naphoz hasonló csillagok hogyan befolyásolnák az exobolygóik körüli környezetet. 

Egy potenciálisan lakható exobolygó művészi ábrája  Fotó: NASA Science

Ebből a kutatócsoport kiszámította, hogy mi történne egy olyan hipotetikus és idegen eredetű keskeny sávú jellel, ami egy ilyen exobolygóról származna. A tudósok ezután az M törpecsillagokra fordították a figyelmüket, amelyek a Tejútrendszer leggyakoribb csillagtípusai. 

Mivel ezek a rendkívül gyakori csillagok igen öregek, éppen ezért az életkoruk rengeteg időt biztosított nekik ahhoz, hogy az arra alkalmas exobolygóikon kialakulhasson a technológiailag fejlett élet - áll a tanulmányban.

Egy M típusú vörös törpecsillag művészi ábrája  Fotó: NASA/Walt Feimer

A Tejútrendszer négy csillagából három M típusú vörös törpecsillag. A Tejútrendszer legkevesebb 150 milliárd csillagból áll, és ez a szám már önmagában is jól szemlélteti, hogy mekkora arányt képviselnek az M színképosztályú törpecsillagok a galaxisunkban. Az M típusú törpecsillagok nagyon idősek, némelyikük már a korai univerzum óta létezik.

Mivel nem rendelkezünk tényleges mérési adatokkal az idegen csillagok körüli űridőjárásról, ezért Gajjar és Brown azt modellezték, hogy mi történhet egy olyan keskeny sávú technológiai jellel, ami az exobolygókról indul, és a bolygóközi plazmán kell keresztül haladnia. 

A kutatók azt találták, hogy az exobolygókról származó hipotetikus keskeny sávú jeleket igen nagy valószínűséggel elmaszatolja az űridőjárás, ami még nehezebbé teszi az észlelésüket.

Ígéretes az új keretrendszer, de az univerzum továbbra is hallgatásba burkolózik

A tanulmány szerzői egy olyan keretrendszert javasolnak, ami megbecsüli, hogy mekkora kiszélesedés történne egy jellel, figyelembe véve annak frekvenciáját és annak a csillagnak a típusát is, mely körül az exobolygója kering. 

Noha ez az új keretrendszer nem ad teljes választ Fermi elhíresült kérdésére, de megad egy lehetséges okot az univerzum hallgatására. 

Hiába fülelünk, a kozmosz néma  Fotó: ESO/Y. Beletsk/Wikimedia Commons

A Fermi-paradoxon „...nem csupán a jeladások hiányára utal, hanem a feltételezett jelmorfológia és alak közötti eltérésből eredő detektálási korlátainkat is tükrözi” – írják a kutatók. 

Michael Garrett, a Manchesteri Egyetem asztrofizikusa, aki nem vett részt a tanulmányban, üdvözölte a kutatás konklúzióit és módszertanát. „Ez egy igen jelentős hozzájárulás, amelyre a SETI kutatóinak és a jelfeldolgozó csapatoknak is figyelniük kellene” – hangsúlyozza az asztrofizikus.

A földön kívüli intelligenciát kutató SETI (Search for Extra-Terrestial Inetlligence) egy olyan interdiszciplináris tudományág, aminek az idegen értelmes élet felfedezése a célja. A SETI elsősorban a csillagászat, az asztrobiológia és az informatika határtudománya. A SETI kutatási módszere passzív, ami a világűr mélyéről érkező potenciálisan mesterséges eredetű jelek kiszűrésével keresi a hipotetikus idegen civilizációk nyomait.

„A tanulmány egyik erőssége, hogy valós méréseken is alapul, több évtizedes űreszköz-megfigyelésekre támaszkodva” – emeli ki a kutatás jelentőségét a Manchesteri Egyetem szaktudósa.

Frank Drake csillagász, a SETI megteremtője  Fotó: Wikimedia Commons/Amalex5

Azt is hangsúlyozza azonban, hogy a tanulmány csak a keskeny sávú rádiójelekre összpontosít, és ez csupán az egyik módja a feltételezett idegen civilizációk potenciális észlelésének. Ezzel szemben Michael Garrett munkája a vélelmezett technológiai civilizációktól származó és a széles frekvenciatartományban jelentkező lehetséges kombinált rádiózajokat vizsgálja. 

Andrew Siemion, a brit Breakthrough Listen Oxford Hub igazgatója, aki szintén nem vett részt a kutatásban de együttműködik a SETI Intézettel, elmondta, hogy ez az első olyan tanulmány, ami az exobolygók körüli teret és annak az észlelhetőségre gyakorolt hatását vizsgálja.

A matematikai valószínűség szerint rengeteg idegen civilizáció létezhet az univerzumban  Fotó: NASA/JPL-Caltech

 „A munka nagyon konkrét mechanizmust kínál, amin keresztül egy potenciálisan gyanús jelet végül egy távoli bolygórendszerből származóként lehet validálni” – mondta a kutató. 

A szerzők azt javasolják, hogy a jövőbeli keresések során különösen az olyan érzékeny és következő generációs teleszkópokkal, mint amilyen az SKA-Low, vegyék figyelembe a jel kiszélesedését, amikor a földönkívüli civilizációk után kutatnak. Mindezek ellenére olyan szkeptikus álláspont is létezik, amely szerint sohasem fogunk idegen technikai civilizációk nyomára bukkanni az univerzumban.

Az alapul szolgáló tanulmány angol nyelven itt olvasható el.

Az új kutatást jegyző szaktudósok szerint:

• az idegen intelligens élet keresésére alkalmazott rádiócsillagászati kutatásokban,
• mindeddig nem vették figyelembe a lehetséges rádiójeleket eltorzító űridőjárást,
• ami nagy mértékben megnehezíti e jelek kiszűrését,
• és aminek kiküszöbölésére egy új keretrendszer alkalmazását javasolják.