SETI: Noé bárkája, és a földönkívüliek utáni titkos szovjet kutatások

A hidegháborús évtizedekben egy új és izgalmas kutatási terület bontakozott ki a rádiócsillagászat és a rádiókommunikáció metszéspontjában. Az az elképzelés, hogy a feltételezett földönkívüli civilizációk mesterséges jeleit rádiócsillagászati módszerekkel keressék, egy új tudományág, a SETI megszületéséhez vezetett. A csillagászat általában az univerzum természeti jelenségeinek megfigyelésével foglalkozik, ez az új terület azonban a technológiailag vagy mesterségesen előállított rádióhullámok észlelését tette természettudományos kutatás tárgyává. Az 1960-as évek elején nem csak az Egyesült Államok, hanem a másik szuperhatalom, a Szovjetunió is elindította a saját SETI-programját.

Rengeteg idegen civilizáció létezhet az univerzumban Fotó: NASA

A SETI egyesíti mindazt, amit a tudósok a Földön kívüli intelligens élet keresése érdekében tesznek. Így magában foglalja a rádióteleszkópok egyik eredeti felhasználási módját, a galaxis minden tájáról érkező jelek tanulmányozására, intelligens üzenetek azonosításának reményében.

A SETI passzív kutatási módszert , "fülelést" alkalmaz  Fotó: Wikimedia Commons

A SETI egy második világháborús találmány jóvoltából születhetett meg

Amikor a SETI ötletét először felvetették az 1960-as években, csak két ország, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió rendelkezett az ehhez szükséges technikai képességekkel. Az 1960-as években és az 1970-es évek elején a SETI számos kiemelkedő szovjet csillagász tudományos képzeletét is megragadta. Noha a csillagászok mindeddig még nem erősítették meg földönkívüli civilizációktól származó rádiójelek – vagy bármilyen más egyéb jel – detektálását, sok tudós azonban továbbra is keresi az idegenek létezésére vonatkozó bizonyítékokat, merész ötleteik azonban nem egyszer komoly akadályokba ütköznek.

Az univerzum egyelőre hallgat, mindeddig nem sikerült még idegenek jeleit fogni  Fotó: NASA/JPL-Caltech

A SETI ( Search for Extra-Terrestial Intelligence), azaz a földönkívüli intelligencia keresése olyan interdiszciplináris tudományág, amelynek az univerzumban potenciálisan létező intelligens élet, a magasan fejlett idegen technikai civilizációk nyomainak keresése a legfőbb célja. A SETI a csillagászat, az asztrobiológia és az informatika határtudománya.

Létezik olyan álláspont ami úgy véli, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az emberi civilizáció lehet az egyetlen intelligens létforma az univerzumban. A SETI szorosan összefonódik az 1940-es évek végén megjelent új tudományág, illetve kutatási módszer, a rádiócsillagászat jelentette mélyreható változásokkal. A 20. század derekáig a tudósok ugyanis csak az optikai, vagyis a látható fény tartományában tudták megfigyelni a kozmikus objektumokat és jelenségeket. A második világháború éveiben kifejlesztett radartechnikáról rövid időn belül kiderült, hogy új perspektívát kínál az asztrofizikai kutatásokhoz is, lehetővé téve az univerzum objektumaiból érkező rádiójelek tanulmányozását. 

Az ötszáz méteres Aperture Spherical Telescope rádiótávcső különösen gyenge jelek detektálására is képes  Fotó: SC /Jiang

A tudósok már korábban tudták, hogy minden kémiai elem elnyel bizonyos hullámhosszú fényt, másokat pedig visszaver, és az elnyelt vagy visszavert fényjelek alapján pontosan meghatározható, hogy milyen elemről van szó. Mivel az univerzumban a legnagyobb mennyiségben előforduló elemet, a hidrogént nem lehet közvetlenül megfigyelni a fény optikai tartományában, ezért csak akkor kezdték felismerni a hidrogén világegyetemen belüli valódi jelentőségét, miután megvolt a megfelelő eszköz a látható fény spektrumán túli jelek azonosításához is.

A hidegháborús verseny eredménye volt az első bolygóközi üzenet

Az egykori Szovjetunióban a rádiócsillagászat kiemelkedő úttörője, Joszif Szamujlovics Sklovszkij kulcsszerepet játszott a hidrogénből származó rádiójelek detektálásában. Sklovszkij rájött, hogyan lehet rádióhullámok segítségével azonosítani a hidrogént, ami hozzásegítette a csillagászokat ahhoz, hogy feltérképezzék a hidrogéngáz eloszlását és mozgását a galaxisokban és a galaxisok közötti intergalaktikus térben. E felismeréseknek és a technika fejlődésének köszönhetően az 1960-as években köszöntött be a rádiócsillagászat aranykora.

Az első űrhajós, gagarin és Hruscsov. Az 1960-as évek elején a Szovjetunió állt az űrverseny élén         Fotó: Ria/Novosti / WikiMedia Commons

 A hidrogén szerepének felismerésén túl korábban teljesen ismeretlen új csillagtípusokat - így például a pulzárokat és a kvazárokat – ugyancsak a rádiócsillagászatnak köszönhetően sikerült felfedezni. 

Sklovszkijt valósággal lenyűgözte az a lehetőség, hogy a rádióhullámok segítségével az emberiség a világegyetem más intelligens lényeivel is kapcsolatba léphet.

 E témáról 1960-ban megjelentetett egy publikációt is a Szovjetunió egyik legrangosabb tudományos folyóiratában - írja a Space.com csillagászati hírportál. Sklovszkij cikkéből hamarosan egy széles körben népszerűvé vált könyv nőtte ki magát, ami 1962-ben „Univerzum, élet, intelligencia” címen jelent meg. 

A szovjet SETI kutatások "atyja", Joszif Szamujlovics Sklovszkij   Fotó: Wikimedia Commons

Ugyanebben az évben a Szovjetunió Tudományos Akadémiája a Krím-félszigeten felállított nagy teljesítményű radarról elküldte az első rádióüzenetet a Vénusz irányába. A kísérlet során a Vénusz felszínéről visszaverődő rádiójeleket Morse-kóddal továbbították. Ennek az üzenetnek főként szimbolikus volt a jelentősége, amellyel a Szovjetunió a technológiai erejét akarták demonstrálni ország-világ előtt és  nem azt, hogy a földönkívüliekkel való kommunikáció lehetőségét vizsgálják. A szovjet SETI tehát ekkoriban még nem számított igazi tudományos törekvésnek.

Zöld jelzés a titkos szovjet SETI kutatásokhoz

Joszif Szamujlovics Sklovszkij és a földönkívüli intelligencia kutatásával foglalkozó többi szovjet rádiócsillagász akkoriban mind Közép-Oroszországban dolgozott, de itt működött a Szovjetunió Tudományos Akadémiája is. E csoportnak azonban hivatalos központi intézkedésekre volt szüksége ahhoz, hogy a kutatást néhány egyéni kezdeményezésből összehangolt intézményesített erőfeszítéssé alakítsák át. A nem kívánt nyilvánossággal kapcsolatos hatósági aggodalmak miatt a potenciális földönkívüli intelligenciától származó jeleket kereső tudósok 1964-ben így Moszkvától távol, az Örményországi Szovjet Szocialist Köztársaságában található Byurakan Asztrofizikai Obszervatóriumban zervezték meg az első közös tanácskozásukat. 

A SETI rádióteleszkópok rendszerére építi a kutatásait  Fotó: SETI

Ezen a konferencián a kutatók egy kifejezetten az űrből érkező mesterséges rádiójelek tanulmányozására szakosodott csoportot hoztak létre. 

E csoport megalapításával pedig a szovjet SETI államilag elismert és központilag irányított tevékenységgé vált. A mesterséges rádiójelekről szóló szakmai megbeszélések azonban szigorú kormányzati felügyelet alatt maradtak, mivel a kutatásba a katonai műholdakat is bevonták. A szovjet tudósok számos akadályba ütköztek, munkájukat elsősorban a saját kormányuk titkolózása nehezítette meg főleg a földönkívüli intelligencia keresésével kapcsolatos nemzetközi együttműködés kialakításában. 

Kennedy elnök bejelenti Amerika Hold-programját. A hidegháborúban kiélezett űrverseny folyt a két szuperhatalom között   Fotó: Library of Congress

A hidegháború komoly korlátot jelentett a SETI projekthez fűződő információcserében, a szovjet tudósok ugyanakkor zöld utat kaptak a mesterséges eredetűnek gyanított kozmikus jelek kutatására és tanulmányozására.

Noé bárkája és az idegenek

A földönkívüliektől származó mesterséges jelek kutatásáról szóló és 1971-ben Byurakanban megtartott szimpóziumon először vehettek részt nyugati szaktudósok is az Egyesült Államokból, Angliából, illetve Kanadából, továbbá még néhány tekintélyes tudós a szovjet tömb országaiból, Csehszlovákiából és Magyarországról. E konferencián azonban nem jutottak konszenzusra, hogy mi lenne a SETI legjobb, illetve leghatékonyabb módszere. 

Néhány jelenlévő ezt az összejövetelt Noé bárkájához hasonlította, 

mivel ekkor majdnem ugyanannyi neves tudósnak sikerült találkoznia a mind a vasfüggöny keleti, mind pedig a nyugati oldaláról. 

Idegen csillaghajó fantáziaképe   Fotó: Devianart

A konferenciát Örményországban, az Ararát-hegy közelében fekvő Byurakanban rendezték meg, annál a hegynél, amelyen a bibliai hagyomány szerint az özönvíz után Noé bárkája megfeneklett. A Byurakanban tartott közel egyhetes konferencia hatására a két geopolitikai blokk közös, hivatalos SETI-csoportot hozott létre. 

Ez a csoport mind a mai napig létezik, és továbbra is összeköti a világ minden tájáról a SETI-kutatással foglalkozó tudósokat. 

Tekintettel az űrben terjedő rádiójeleket övező titkokra, e nemzetközi SETI- kooperáció létrejötte jelentős diplomáciai sikernek számított a hidegháborús szembenállás idején. Az érdekelt országok a rádiófrekvenciás interferenciával kapcsolatos problémáikat végül a rádiófrekvenciák használatáról és kiosztásáról szóló nemzetközi megállapodással rendezték. 

                               A világűr mélységeit ma már nemzetközi kooperációban vizsgálják az idegenek jelei után kutatva                                    Fotó: NASA/JPL-Caltech

Egy erre a célra felállított nemzetközi bizottság először az 1970-es években hagyott jóvá egy átfogó és a gyakorlatban is megvalósítható rádiófrekvenciás kiosztási tervet. Ezt a tervet azóta felülvizsgálták és megújították. Ma az űrkutatók és a csillagászok ezt a nemzetközileg elfogadott tervet használják a rádiócsillagászati kutatásokban az interferencia minimalizálására.

Barátságos idegenek, vagy halálos veszélyt jelentő gyarmatosítók?

A SETI a csillagászat első és egyetlen olyan területe, ami a potenciálisan mesterséges eredetű kozmikus rádiójeleket vizsgálja. Az űrkutatás és az emberi gondolkodás egyik legnagyobb kérdése, hogy vajon a földi civilizáción kívül létezhetnek-e más magasan fejlett idegen technikai civilizációk is az univerzumban? A tudománytörténetben Frank Drake amerikai csillagász volt az első, aki abból a célból fordította 1960-ban a Virginia állambeli Green Bank-i Nemzeti Rádiócsillagászati Obszervatórium nagy rádióteleszkópját két, a Naprendszerhez viszonylag közel fekvő csillagrendszer, a Tau Ceti és az Epszilon Eridani felé, hogy idegen civilizációk nyomára bukkanjon.

Frank Drake, a SETI megteremtője  Fotó: Wikimedia Commons/Amalex5

 Noha Drake e kísérlete negatív eredményt hozott, mégis ezt tekintik a SETI-program megszületéséhez vezető első lépésének. A SETI alapgondolata, hogy a matematikai valószínűség szerint a földi civilizáción kívül még rengeteg más magasan fejlett idegen civilizációnak kell léteznie az univerzumban. Maga Frank Drake volt az, aki kidolgozta a földönkívüli civilizációk számszerű valószínűségére vonatkozó matematikai képletet, az úgynevezett Drake-formulát. De más híres tudósok, köztük Enrico Fermi, Carl Sagan vagy Stephen Hawking is azt a véleményt osztották, hogy számos magasan fejlett technikai civilizációnak kell léteznie még szűkebb galaktikus hazánkban, a Tejútrendszerben is. (A Drake-formula alapján egyedül a Tejútrendszerben legalább tízezer technikai civilizáció létezhet.) 

A fantázia birodalmában az idegenek hol jóságos, hol pedig halálos veszélyt jelentő lényekként jelennek meg, mint például Ridley Scott ikonikus az Alien című filmjében (A fotó az Alien című mozifilm egyik képkockája) Fotó:  Wkimedia Commons / Source

A SETI abból a feltételezésből indul ki, hogy ezek a feltételezett idegen civilizációk csakúgy mint az emberiség, rengeteg elektromágneses jelet – köztük rádióhullámokat – bocsátanak ki a kozmoszba, amit a földi rádióteleszkópokkal fogni tudunk. 

A SETI passzív kutatási módszert követ, vagyis csak „fülel” az idegenek jelei után kutatva. 

„ A földönkívüli intelligencia keresése szinte kizárólag azt használja, amit távérzékelési módszertannak hívunk. Alapvetően nagy teleszkópokkal próbáljuk felismerni az elektromágneses sugárzások egy olyan típusát, amelyről tudjuk, hogy csak idegen technológiától származhat” – mondja Andrew Siemion, a Berkeley SETI Kutatóközpont igazgatója. 

Andrew Siemion, a Berkeley SETI Kutatóközpont igazgatója és a Breakthrough Listen projekt vezető szaktudósa  Fotó: University of California, Berkley

A SETI módszertanával szemben mások viszont úgy gondolják, hogy nem passzív kereséssel, hanem aktívan, jelek küldésével kell felhívni magunkra a vélelmezett idegenek figyelmét. Ezt a módszert alkalmazza a METI ( Messaging Extra-Terrestial Intelligence) Intézet amely a kozmoszba küldött kódolt jelekkel szeretné elérni az idegenekkel való kapcsolatfelvételt. 

Egyesek azonban úgy vélik, hogy a METI túl nagy kockázatot vállal, 

hiszen nem tudhatjuk, egy nálunk magasabban fejlett idegen civilizáció hogyan viszonyulna az emberiséghez. Stephen Hawking szerint az idegenekkel való kapcsolatfelvételből semmi jó sem származna az emberi civilizációra, a hasonlatával élve ez olyan lenne, mint amikor Kolumbusz és a spanyolok találkoztak az indiánokkal. 

Hawking szerint szürnyű veszélyt jelentenének az idegenek   Fotó: Heavy.com

Michio Kaku japán asztrofizikus is hasonlóan szkeptikus, aki egyenesen azt vallja, hogy „rettenetes ötlet lenne” egy nálunk magasabban fejlett idegen civilizációval való találkozó. A viták ellenére mind a SETI, mind pedig a METI tovább folytatja a kutatásait, bár  az univerzum  egyelőre még továbbra is némaságba burkolózik.

A szovjet SETI kutatásokról a Smithsonian Institute doktorandusza, Gabriela Radulescu által jegyzett tanulmány angol nyelven itt olvasható el.

A SETI-program:

• az 1960-as években titkokban kutatott az idegenek után a Szovjetunióban,
• de az 1970-es évektől bekapcsolódott a nemzetközi SETI kutatásokba is,
• ám a SETI mind a mai napig nem akadt még az idegenek nyomára.