Az Európai Unió az új század küszöbén

Közel fél évszázaddal ezelőtt, amikor Robert Schuman, Konrad Adenauer, Alcide de’Gasperi létrehozta azokat az intézményeket, amelyekből kinőtt a mai Európai Unió, egyikük sem gondolta, hogy később olyan problémákkal kell megküzdeni, amelyek azért keletkeztek, mert a politikusok nélkülözik azokat az erkölcsi alapelveket, amelyek az alapítók jellemét meghatározták.Az Európai Unió tagállamai és Ausztria között kialakult helyzet is világosan mutatja, hogy nem a jog és erkölcs játszsza a legfontosabb szerepet, hanem olyan hatalmi tényezők, amelyeknek kevés közük van a jogállamisághoz és a klasszikus értelemben vett morális értékrendhez.Az EU nevében, de valójában a Szocialista Internacionálé által kezdeményezett elszigetelési kísérletnek mind a mai napig két ország a zászlóvivője, Franciaország és Belgium. Mindkettőt éppen az elmúlt hetekben marasztalta el az Európa Tanács az emberi jogok megsértése miatt.Az Ausztria ellen kezdeményezett akció valódi célja nem más, mint hogy a demokratikusan megválasztott bécsi kormányt megbuktassák, és a szocialistákat visszahelyezzék a hatalomba. A törvénytelen szándék álcázása végett szükségesnek mutatkozott, hogy az akcióban szocialista-kommunista, balliberális politikusok nevei mellett más, társadalmilag elismert, a polgári táborhoz tartozó közéleti személyiségek nevei is szerepeljenek. Ezért szántak lényeges szerepet a szocialisták Jacques Chirac francia köztársasági elnöknek.Az Ausztria elleni akció megkezdésének időpontjában már nyílt titok volt, hogy Chirac teljesen ki van szolgáltatva a szocialista-kommunista koalíció élén álló Lionel Jospin miniszterelnöknek. Ugyanis Chiracot eddig az államfőnek kijáró immunitás mentette meg a bíróságtól, de hivatali idejének lejártával nem kerülheti el, hogy az ellene korrupció miatt függőben lévő törvényes eljárást lefolytassák. A közelgő elnökválasztáson Jospin mint a Francia Szocialista Párt elnöke is indulni szándékozik. Amenynyiben a jelenlegi miniszterelnök megpályázza az elnöki széket, akkor Chiracnak semmilyen lehetősége nem lesz, hogy az Elysée-palota lakója maradjon.Ezt sokan tudják Franciaországban, de csak a polgári tábor nagy öregje, Valéry Giscard d’Estaing mondta ki Chiracra, hogy úgy fogja befejezni közéleti pályáját, mint Helmut Kohl.Miközben a szélsőbaloldali célokat szolgáló támadások Ausztria ellen az elmúlt hónapokban egyre erősebbek lettek, a szocialisták egyre inkább előtérbe tolták Chirac személyét. Chirac elnök megnyilatkozásaival párhuzamosan szorult a hurok a jelenlegi államfő körül, és egyre több megkeresés érkezett bírósági oldalról a párizsi polgármesterségének idején keletkezett törvénytelen ügyekkel kapcsolatban. Chirac, aki abban az időben az újgaullista RPR elnöke is volt, a polgármesteri pozíciót arra használta ki, hogy önkényesen pártjának és saját magának előnyöket szerezzen. A szocialisták tudták, hogy Chirac polgármestersége idején a párizsi városházán fiktív közalkalmazottakat tartott, akik valójában az RPR központjában dolgoztak, de a várostól kapták fizetésüket. Ezenkívül több ezerre rúg azoknak a valóságban nem létező személyeknek a száma, akiknek állítólagos szavazócédulái erősítették Jacques Chirac hatalmát.Többen már vizsgálati fogságban vannak, akik annak idején Chirac jóvoltából városi megrendeléshez jutottak.Chirac egyelőre úgy igyekszik kibújni a felelősség alól, hogy utódját, Jean Tiberit hibáztatja, aki csak folytatta, ami még Chirac polgármestersége idején kezdődött. Tiberi nem hajlandó az udvari bolond szerepét eljátszani, és elődjének bűneiért vezekelni. Tiberiről köztudott, hogy a választási manipulációk nagymestere, és választási körzetét Chiractól örökölte, ahol ezt a törvénytelen eljárást már régóta alkalmazták.A nagy kérdés, hogy Jacques Chirac meddig tudja az igazságszolgáltatást elkerülni, vagyis Jospin mennyire hajlandó szemet hunyni a jelenlegi elnök viselt dolgai felett. A szocialisták-kommunisták kegyén sok múlik, ezzel tökéletesen tisztában van az elnök, és magatartását ehhez igazítja. Sok ember számára elgondolkoztató, miképpen vádolhatja Franciaország rasszizmussal az osztrák politikai vezetést, amikor Párizs mind a mai napig keményen ellenáll annak, hogy aláírja azt a chartát, amely mint nemzetközi okmány garantálja regionálisan is a kisebbségek nyelvének védelmét. Így kénytelen a breton kisebbség elkeseredett harcot folytatni anyanyelvének megőrzéséért. Jelenleg hétezer diák tanul a „Divian” nevezetű iskolában bretonul. Ennek az iskolának az életét a francia hatóságok amennyire tudják, megkeserítik. A helyi nyilvános rádió hetente csupán harminc órát sugároz breton nyelven, a televízió kilencven percet. Augusztusban tervezik, hogy a breton kézben lévő televízió, a Tv Breizh, egy zenei fesztivál alkalmából csak a helyiek anyanyelvén sugározzon programokat. A bejelentés után a breton televízió vezetői figyelmeztetést kaptak, hogy amennyiben adójukat eredményesen működtetik, úgy rövid időn belül az állomást levegőbe fogják repíteni.Az Ausztria elleni másik éllovasnál sem jobb a helyzet, különösen ha azt vesszük tekintetbe, hogy a szankciók bevezetése kapcsán Brüsszelben emberi jogokra és európai normákra hivatkoztak.A flamandok hosszú időn keresztül elkeseredett harcot folytattak saját hazájukban, hogy a rájuk kényszerített francia nyelv helyett az anyanyelvüket használhassák. Alig néhány esztendővel ezelőtt sikerült ezt elérniük, és e hosszú ideig tartó elnyomás eredménye, hogy valójában a mai Belgiumban a flamandok a vallonokétól csaknem teljesen eltérő, önálló politikát folytatnak. Az emberi jogok megsértése, a szexuális hátterű gyermekgyilkosságok szálai a legfelsőbb politikai körökig vezetnek, a dolgok tisztázására lényegében mind a mai napig nem került sor.A nagyhatalmi álmokat kergető francia politika egyik legfrissebb megnyilvánulása ezekben a hónapokban – amikor Párizs látja el a soros elnöki tisztséget az Európai Unióban –, hogy amennyiben az egyenlőség nevében le kellene mondani a második komisszári helyről a kormányzati feladatokat ellátó bizottságban, akkor ennek kompenzálására az ülések alkalmából a szavazásoknál olyan kedvezményekben részesüljön, amelyekkel a kisebb államok nem rendelkeznek.Az Európai Unió szempontjából elgondolkoztató, hogy ilyen politikával miképpen alakul a kontinens jövője, és hogyan fog megfelelni azoknak az elvárásoknak, amelyekről a nagy elődök annak idején álmodoztak.A szerző Bécsben élő újságíró