Ahogy várható volt, hamar kiderült, hogy hiába vallanak azonos elveket, harcolnak azonos célokért, azért keresztül-kasul rühellik egymást az elvtársak, természetesen csak az ország érdeke végett. Úgy is mondhatnánk: a hivatásos toleránsok nem bírják elviselni, ha valaki olyan, mint ők. A Juhász Péter alapító és társelnök által meglebegtetett távozás eme írás születésének pillanatában még csak nagy valószínűséggel bíró opció, de a lelépésének olyan feltételeket szabott, amelyek szinte már a tárgyalások kezdete előtt megvalósultak. Márpedig ha az alku eredményes lesz, az Juhász számára maga az összeomlás. Mert nemcsak az a kérdés, hogy kivel fog, illetve kivel nem fog össze az emberfia, hanem az is, hogy ki fogja össze az összefogást.
Juhász ebben a témában mindvégig következetes volt, ezért is lehetett már tavasszal jó eséllyel megjósolni, hogy csak az előkészületekben lesz rá szükség, az előadásban aligha osztanak rá szerepet. A következetességre nincs kereslet a baloldalon, abban a politikai „kultúrában” csak zavaróan hat. Juhász tehát minden valószínűség szerint kiszáll – hacsak nem valami Pityinger-szerűséget neveznek miniszterelnök-jelöltként, de akkor meg Mesterházyék lépnének le –, már csak az a kérdés, hogy a Millát viszi-e magával, vagy a szervezet marad, Bajnai hadait erősítendő. Ha elhúznak, olyan erő távozik, amely az összefogás bölcsőjét ringatta, amelyik először hitte el magáról 2010 után, hogy a kétharmad masszív tömbjét képes lehet megingatni, mi több, még legyőzni is. Illúzió volt, önáltatás? Bizonyosra vehetjük, a Millának nem lesz része a vágyott dicsőségben. Ha a Milla eltűnik, Bajnai mögött nem marad más, mint az LMP-t eláruló néhány politikai vigéc, a Szolidaritás elnevezést bitorló tahó gyülekezet és pár identitásválságtól szenvedő posztemeszpés. Még vert seregnek is hitvány. Ám Bajnai mögül nem csak a jövő időben és feltételezhetően tűnik el a sereg. Ez már csak a dezertáló tisztikar. A talpasok hada, vagyis a szavazók sokasága már jó ideje elszivárgott a táborból. Tavasszal még a legerősebb szervezetként düllesztették a mellüket, és nagy kegyesen leereszkedtek az MSZP-hez. Mesterházynak Bajnai táskahordozója szerepét szánták, a DK-ra ügyet se vetettek. Ma erősen ágaskodniuk kell, hogy látszódjék belőlük valami.
