Nem kívánunk más ügyet, így a vasárnapi boltzárról szólót sem belevonni a betelepítési kvótáról szóló népszavazásba, mivel a kvóta nem életmódkérdés, hanem arról szól, kik határozzák meg a magyar nemzetet – Orbán Viktor szerdai sajtótájékoztatóján a fontossági sorrendnek ezzel a felállításával háttérbe tolta az MSZP-s népszavazási kezdeményezésre vonatkozó kérdést. Bár a legtöbben arra számítottak, hogy a Nemzeti Választási Irodánál történt, ukrajnai állapotokat idéző balhéról fog nyilatkozni, a kormányfő a menekültkérdésről beszélt, és bejelentette a kormány kezdeményezéseként a kvótarendszerről való népszavazást. A vasárnapi zárva tartás társadalmi elutasítottságáról így ezúttal sem beszélt, sőt azzal, hogy életmódbeli kérdésnek nevezve, szembeállította a sorsdöntő menekültkérdéssel, még a dolog jelentéktelenségét is hangsúlyozta. Amit korábban is gyakran tapasztalhattunk, mikor néha egy-egy megszólaló megvédte az intézkedést: rendre felbukkant az érv, hogy ez nem egy fontos kérdés, huszadrangú, hogy vasárnap is lehet-e kapni a közértben tejet vagy épp lisztet. Mintha nem épp ennek a kormánynak lett volna fontos a társadalmilag nem igazán támogatott ügy keresztülverése, majd érdeke a népszavazás elkerülése.
A boltbezárást a kisebbik kormánypárt, az időnként az SZDSZ szellemiségét felöltő, és így az emberek hétköznapjaiba ideologikus érvekkel beleszólni kívánó KDNP akarta, és sajnos, szemben a korábbi ciklussal, 2014 után meg is kapta. Az ügy erőltetése furcsa volt attól a kormánytól, amely máskor hangsúlyozta: nem kívánja átformálni az embereket, mentes attól az SZDSZ-es mentalitástól, hogy itt a népet nevelni kell, megszabni, hogyan érdemes a mindennapokat megélni. De már a dohányosok elleni intézkedéseknél is tapasztalhattuk ennek az ellenkezőjét, a boltzárnál pedig az volt meglepő, hogy a kormány egy a teljes társadalom számára kellemetlen lépést milyen könnyedén keresztülvisz. Amely intézkedésről még a botrányt botrányra halmozó G. Fodor Gábor is azt írta: nem a politikai okosság megtestesülése. „Az emberek ( ) elég rosszul viselik, ha meg akarják nekik mondani, hogyan éljenek. Főleg, ha nem úgy szeretnének élni, ahogy azt mások megmondják nekik. Gondolom, így vannak ezzel még a kádéenpések is” – írta akkor blogján.
Persze lehet a boltbezárást életmódbeli kérdéssé degradálni, csak épp azt ne feledjük el: az is életmódunkhoz, életvitelünkhöz tartozik, ki költözik a szomszédunkba, és mennyire kell az utcán tartanunk közbiztonsági problémáktól. A kvótaharc azért is lehet sikeres, mert az emberek egy része úgy érezheti, mindennapjait befolyásolja a kérdés. Kétségtelen, aki nem találkozik a menekültekkel, azt kevéssé érdekli a határ menti településen élők félelme. S a kormánypárti döntést védőt hasonlóképpen nem érdekli a vásárlását csak vasárnap intézni tudó felebarátja kellemetlensége.
A nemrég elhunyt Harper Lee Ne bántsátok a feketerigót című könyvében olvashatjuk a következő mondatot: „Csak akkor érthetünk meg igazán valakit, ha az ő helyzetébe képzeljük magunkat.” A fentebb említettek mellett boltügyben is ennek jegyében kellene viszonyulni a másik emberhez, lesajnáló nyilatkozatok helyett. Az is tudható: nemcsak a vásárló jár rosszul, de a diákmunkás, vagy a hétvégi műszakért többet kapó kereskedelmi dolgozó is.
Nem kell félni az emberek akaratától, de még egy esetleges népszavazási kudarctól sem, hisz tudjuk: a vereség nagyvonalú elfogadása, beismerése jelenti a valódi erőt. És nem pedig a mindenáron való ragaszkodás a tévedéshez.
