Persze lehet a boltbezárást életmódbeli kérdéssé degradálni, csak épp azt ne feledjük el: az is életmódunkhoz, életvitelünkhöz tartozik, ki költözik a szomszédunkba, és mennyire kell az utcán tartanunk közbiztonsági problémáktól. A kvótaharc azért is lehet sikeres, mert az emberek egy része úgy érezheti, mindennapjait befolyásolja a kérdés. Kétségtelen, aki nem találkozik a menekültekkel, azt kevéssé érdekli a határ menti településen élők félelme. S a kormánypárti döntést védőt hasonlóképpen nem érdekli a vásárlását csak vasárnap intézni tudó felebarátja kellemetlensége.
A nemrég elhunyt Harper Lee Ne bántsátok a feketerigót című könyvében olvashatjuk a következő mondatot: „Csak akkor érthetünk meg igazán valakit, ha az ő helyzetébe képzeljük magunkat.” A fentebb említettek mellett boltügyben is ennek jegyében kellene viszonyulni a másik emberhez, lesajnáló nyilatkozatok helyett. Az is tudható: nemcsak a vásárló jár rosszul, de a diákmunkás, vagy a hétvégi műszakért többet kapó kereskedelmi dolgozó is.
Nem kell félni az emberek akaratától, de még egy esetleges népszavazási kudarctól sem, hisz tudjuk: a vereség nagyvonalú elfogadása, beismerése jelenti a valódi erőt. És nem pedig a mindenáron való ragaszkodás a tévedéshez.
