Indul a kampány

Boris Johnson, London polgármestere elutasítja az EU lassú jogi gyarmatosítását.

Négy hónap múlva ügydöntő népszavazáson határozhatnak a brit választók arról, maradjanak-e az Európai Unió tagjai. David Cameron miniszterelnöknek határozott álláspontja van a kérdésben, de véleménynyilvánításukban mind a konzervatív képviselőket, mind saját kormánya tagjait mentesítette a pártfegyelem kötelmei alól.

Amikor röviddel Angliába érkezésünk után első gyermekem megszületett, kollégáim az ilyenkor szokásos kártyára azt írták: „Csak azt ne gondold, hogy túl vagytok a nehezén!” Ha David Cameron brit miniszterelnöknek kellene most az Európa Unióval kialkudott megállapodás okán gratuláló kártyát küldeni, ugyanezt az üzenetet írhatnánk rá. Mert bármilyen nehezen született is meg ez az egyezség, a 27 tagállam és az unió vezetői után a miniszterelnöknek most a 45 millió potenciális brit szavazó többségét kell maga mellé állítania, hogy álláspontja értelmében az Egyesült Királyság továbbra is az EU tagja maradjon. Mindezt úgy kell elérnie, hogy közben saját képviselőinek közel fele, a kabinetből négy miniszter és még Boris Johnson, London polgármestere is az ellenkező oldalon kampányol. A legutóbbi felmérések szerint 54 százalék szavazna a maradásra, 46 a kilépésre.

A papírforma szerint Cameronnak dicsőséges miniszterelnökség járna, hiszen John Major 1992-es választási győzelme óta ő az első konzervatív vezető, aki előbb koalícióban, majd 2015 májusában abszolút parlamenti többséggel konzervatív kormányt tudott alakítani. Jeremy Corbyn munkáspárti vezetővé választása is csak tovább erősítette a konzervatívok pozícióját, mivel a balra tolódott és belső viszálykodással küszködő ellenzék 2020-ban aligha lesz képes választást nyerni. Ehelyett azonban Cameron most kiélezett kampányt kénytelen kezdeni, amely saját pozícióját, de akár még a konzervatívok előnyét is felőrölheti. Ráadásul, ha végül a kilépést támogatók győznek, a konzervatívok sorozatos kudarcát megfordítani képes sikeres pártvezér helyett az unióból való kilépést levezénylő kormányfőként vonulhat be a történelembe – amit aligha könyvelne el sikerként. Ezt még csak tetézheti, hogy a kilépést ellenző skót vezetés ebben az esetben újabb függetlenségi népszavazást kényszeríthetne ki, így Cameron miniszterelnöksége alatt még az Egyesült Királyság is széteshetne.

De igazságtalan volna azt állítani, hogy David Cameron csak saját politikai érdekei miatt kampányol az uniós tagság mellett. Mindig is az Európa-párti politikusok közé tartozott, és ha nem kellett volna a UKIP szavazatelszívó hatásától félnie, a választási kampányban bizonyára fel sem veti a népszavazás kérdését. De az ígéret elhangzott, ettől visszakozni a győzelem után már nem lehetett. Az, hogy megkísérelje megreformálni a szigetország és az unió kapcsolatát, talán neki sem volt túlzottan ellenére, hiszen az Európai Bíróság és a strasbourgi Emberi Jogok Bírósága több alkalommal is felülbírálta kormánya intézkedéseit. Ez a kísérlet azonban nem végződött teljes sikerrel, és a múlt heti brüsszeli csúcsértekezleten elfogadott kompromisszumos egyezményt a kilépést szorgalmazók ízekre fogják szedni.

Cameron ennek ellenére az uniós tagság mellett fog kampányolni, mondván: a bevándorlást még a kilépés sem tudná megakadályozni, az unió az egységes piachoz való hozzáférésért cserébe meg fogja követelni az emberek szabad mozgását – mint ahogy teszi ezt a nem tag Norvégia esetében is. Emellett Cameron attól is tarthat, hogy Brüsszel épp Nagy-Britanniával próbál majd példát statuálni a kilépés gondolatával játszó tagállamoknak, és ezért különösen meg fogja nehezíteni a szabad kereskedelmi egyezmények megkötését.

Mindezek ellenére Cameron jelezte: akkor sem mond le, ha a kilépők tábora győz, hanem végrehajtja a nép akaratát – amire az unió alaptörvénye akár kétéves átmeneti időszakot is biztosít. Más kérdés, hogy a győzelemittas euroszkeptikusok nem próbálják-e majd eltávolítani, ahogy 1990-ben épp az Európa-párti konzervatívok puccsolták meg az akkor miniszterelnök Margaret Thatchert. Cameron ellentábora egyébként már vasárnap diadalt ült amiatt, hogy Boris Johnson londoni polgármester – a későbbiekben potenciális konzervatív pártvezér – a kilépést szorgalmazók kampányához csatlakozott. A The Daily Telegraph hétfői számába írt cikkében Johnson (aki politikai karrierje előtt a lap újságírója volt) méltatta a Cameron által elért uniós engedményeket, de úgy fogalmazott: az unió történelme azt mutatja, a szövetség csak akkor figyel egy ország népére, ha az nemet mond. Az EU által folytatott lassú és láthatatlan jogi gyarmatosításra pedig nemet kell mondani, írta Johnson.

Elemzők szerint nagy érvágás a maradás-pártiaknak, hogy Johnson személyében ilyen befolyásos politikus csatlakozott a kilépőkhöz. De hosszabb távon még nekik is jól jöhet, hogy a másik oldalon is van egy olyan vezéregyéniség, aki a népszavazás után újra egységet teremthet a Konzervatív Pártban.