Van még kis színes a mindennapok valóságából. Nem tudjuk rendes jogszabályi keretek közé szorítani a kormány és a pedagógusok vitáját sem. Már abban sincs összhang, hol az a fórum, ahol egyeztetni kellene. Nem kérdés, hogy a történetnek van politikai szála is. Azonban a magyar ifjúság többet ér annál, mint hogy a vitafolyam medrének elhelyezéséről hosszú hetekig tartó vitát folytassunk.
Azért érezhetjük válságban a jogállamot, mert a jogrend egyre több helyen nem tölti be valós feladatát. Ugyan a jog definíciója sem egzakt, egy megközelítés nehezen vitatható: helyzetekhez előre megfogalmazott – általánosan hozzáférhető – következményeket rendelni. Nézzük meg a fenti példákat! Nem egyértelműek a következmények. Sőt, minden esetben szükségét érezzük, hogy valamilyen „érzelmi pluszt” kapcsoljunk a viszonyokhoz. Amennyiben az érzelmi szál hiányának szükségességét hirdetjük, egyéb szempontok sem kikezdhetetlenek, amelyek az érzelmi oldal legitimációját erősítik.
Végezetül a legfőbb kérdés: ki kell-e lábalnunk ebből? Hajlok arra, hogy a válasz többirányú. Egyrészt a jogállami keretek korról korra változnak. Ma ilyen kérdések vannak, holnap másmilyenek lesznek. Ez nem rossz dolog, ezt hívjuk jogfejlődésnek. Másrészt viszont a jogba vetett hit, vagyis a jogbiztonság érzése elengedhetetlen. Ezen a téren feladata van mind a kormánynak, mind a hatóságoknak, mind a jogalkalmazóknak. A jogszabályokba vetett hit nélkül nincs egészséges jogállam. Egészséges jogállam nélkül ma már elképzelhetetlen a demokrácia. Demokrácia nélkül viszont nem előre-, hanem visszafelé tennénk lépéseket a történelemben.
A szerző ügyvéd, további írásait a simor.blog.hu oldalon olvashatja.
