Hosszú ideje húzódott már a Dakota Hozzáférés olajvezeték ügye az Egyesült Államokban; most úgy tűnik, az indiánok győzedelmeskedtek az olajlobbival szemben. Az Észak- és Dél-Dakotán, Iowán és Illinois-on keresztül húzódó, 1900 kilométeresre tervezett olajvezetékkel kapcsolatban azért kezdtek tiltakozni már a nyáron, mert az Álló Szikla Sziú Rezervátumnál sírokat gyaláztak meg a munkagépek, emellett ivóvízforrásokat is veszélyeztetett annak tervezett nyomvonala. A sziúkhoz több tucat indián törzs csatlakozott, majd fiatal fehér aktivisták is érkeztek a táborukba – a tiltakozáshullám végén már egyenesen arra panaszkodtak az őslakosok, hogy lassan több a „sápadtarcú” a tüntetők között. Bernie Sanders demokrata elnökjelölt-aspiráns, kétezer veterán katona, valamint rengeteg ismert művész állt ki a demonstrálók mellett, akik egyként kérték Barack Obama amerikai elnököt, hogy állíttassa le a projektet. A munkálatokat fel is függesztették, de a tiltakozás folytatódott, a rendőri brutalitás pedig elharapódzott az Álló Sziklánál. Gumilövedékek röppentek, vízágyút vetettek be a fagypont körüli hőmérséklet ellenére. Az indiánok és az aktivisták azonban kitartottak, míg végül a kormányzat visszavonta az Energy Transfer Partnersnek korábban kiadott építési engedélyt – más nyomvonalat kell találnia a texasi cégnek.
Ugyan a sziúk „történelminek” nevezték a döntést, amely miatt „mindörökké hálásak lesznek Obama elnöknek”, de sajnos az indiánoknak csak részben van okuk az ünneplésre. Az olajvezeték megépítése elleni érvek között ugyanis túlsúlyban voltak a zöld – és egyben fehér – aktivisták által hangoztatott környezetvédelmi szempontok, miközben a „rézbőrűek” főként az 1978-as amerikai indián vallásszabadsági törvényre hivatkoztak. Ebben az szerepel, hogy a szövetségi kormányzat köteles az őslakosok számára biztosítani, hogy legyen hozzáférésük a szakrális helyszíneikhez, ahol különféle rituálékat is végrehajthatnak. Az állam első körben ezt hagyta figyelmen kívül, amikor kiadta az építési engedélyt a texasi olajvállalatnak.
A szövetségi kormánynak az indiánokhoz való viszonyát illetően csupán szépségtapaszként szolgál a mostani, az utóbbiak számára kedvező döntés. Az alabamai AL.com hírportál ugyanis kiderítette: a hivatalos statisztikák kimutatták, hogy a rendőrök a kisebbségek közül indiánokat ölnek meg a legnagyobb arányban. 2015-ről 2016-ra egymillió emberre vetítve 5,49-ről 7,6-ra nőtt ez a szám – írja a lap, amely kiemelte, hogy a rendőrök által meggyilkolt indiánokról többnyire hírt sem adnak az amerikai médiában. Egyes kutatások szerint az évszázadok óta megszállás alatt tartott őslakosok jelenleg is a leginkább elnyomott kisebbség az Egyesült Államokban.
Sok jót ráadásul nem is várhatnak a közeljövőben, hiszen a megválasztott elnök, Donald Trump nemegyszer összecsapott már az indiánokkal. Egy 1993-as rádióinterjúban kijelentette: „Valószínűleg bennem több indián vér csörgedezik, mint az úgynevezett indiánokban, akik rezervátumokat akarnak nyitni.” Persze érthető volt a hozzáállása, hiszen a kilencvenes évek indián kaszinónyitási hulláma veszélyeztette Trump szerencsejáték-érdekeltségeit. Persze eközben igyekezett kiegyezni egyes törzsekkel, de az indiánok többnyire nem egyezkedtek Trumppal, hanem felháborodtak a szavain. Az elnök és a „rézbőrűek” kapcsolatának múltja, valamint a rendőri brutalitás elharapódzása miatt az indiánok akár pesszimisták is lehetnek. Függetlenül attól, hogy egy csatát most megnyertek az Álló Sziklánál.
