Visszanyesett vadhajtások

Javára fordíthatja-e Vona Gábor a köszöntőlevele körül kialakult botrányt?

Ezen a ponton érkeztünk el a színtiszta politikához. Vona Gábor kiváló lehetőséget kapott ugyanis arra, hogy ismét ország-világ elé tárja: ez a Jobbik már nem az, ami évekkel ezelőtt volt, ebben a Jobbikban nincs helye antiszemitizmusnak. Ő pedig csak azt tette, amit a néppártosodás vezérelte józan ész diktál. Ilyen egyfelől az előítéletektől mentes válaszlevél Köves Slomónak arról, miért hasztalan az előítéletesség, másfelől a lázadozó jobbikosok megregulázása, vagyis további vadhajtások lenyesegetése. Ezek egytől egyig olyan megnyilvánulások, amelyek egy mérsékelt – bár inkább hagyjuk a politikai jelzőket: egész egyszerűen egy normális – választó szemében szimpatikusak lehetnek. Mind a szélsőségeket elutasító szavazóknak szóltak; azoknak, akiket Vona meg akar nyerni a Jobbikban nem is olyan régen elindított változás, néppártosodás, a cinikusabbak szerint cukiságkampány óta. Az persze érdekes és fontos kérdés, hogy eléri-e a célját. A politikai középen állók elhiszik-e ezt a Vona Gábort, díjazzák-e a döntéseit, érdemben megfontolják-e a Jobbik támogatását. De az biztos, hogy az ehhez hasonló lépéseken – az egyenruhában menetelés helyett a nehezen bírálható nyílt levelek megírásán, a zászlóégetés helyett a gyalázkodó párttagok megbüntetésén – keresztül vezethet az út odáig.

Van egy másik oldal is: a radikális szimpatizánsok. Akik a merész, szókimondó, Izrael politikáját bíráló, a tiszaeszlári vérvádról vagy éppen a holokausztiparról értekező Jobbikot érezték magukénak. Sokszor elhangzott már a kérdés, hogy a néppártosodás miatt közülük vajon mennyien morzsolódnak le. Aktualizálva: a zsidóság köszöntése mennyiük szemében vörös posztó? De ne álljunk meg itt! Vajon Vona Gábor bánja-e, ha ennek a bázisnak a Jobbik már nem lesz jó? Ha a párt már nem lesz elég szélsőséges, elég radikális a szélsőjobbon állóknak? A „náci romantikára” vágyókat már korábban elküldte, most a hanukát gyalázóknak mutat utat. Újabb lépés a középen álló szavazók szívének, de legalábbis voksának megnyerése érdekében.

Mondhatnák tehát, hogy Vona akár még jól is kijöhet a köszöntőlevele kapcsán kialakult botrányból. De túlságosan bátor, sőt inkább felelőtlen dolog lenne ezt már most kijelenteni. Annyi bizonyos, hogy az utóbbi hetek történésein nyert is és veszített is a Jobbik. Egyesek szemében szimpatikussá, mások szemében hiteltelenné válhatott. Az arányok azok, amik érdekesek. Valójában nem is az ebben a pillanatban fennállók, hanem a hosszú hónapokig, évekig tartó folyamat során szép lassan kialakulók. Most csak annyit lehet biztosan mondani, hogy legkésőbb 2018 tavaszán a szavazóurnáknál kiderül, többet nyert vagy többet veszített-e Vona Gábor.