Többet veszít vagy többet nyer? Ha Vona Gábor valóban az, amit elhitetni igyekszik magáról – felelős politikus, mi több, a harmadik kormányát vezető Orbán Viktor egyetlen kihívója –, akkor el kellett gondolkodnia ezen az egyszerű kérdésen, mielőtt hanuka alkalmából üdvözlőlevelet küldött több zsidó szervezetnek. Alapvetően szörnyű, hogy 2017-ben Magyarországon ennek egyáltalán kérdésként kell felmerülnie, de sajnos a realitás mégis ezt diktálja. Mert számít – egy párt szempontjából legalábbis mindenképpen –, hogy milyen visszhangja lesz egy ilyen levélnek, és mindez hogyan hat majd azokra a választókra, akik eddig vagy akár éppen ezután a Jobbikban látták, látják a változás lehetőségét.
Vegyük sorra a tényeket. Vona Gábor a néhány évvel ezelőtt antiszemita hangoktól még egyáltalán nem mentes Jobbik elnökeként decemberben úgy döntött, hogy most először köszönti a zsidó szervezeteket és ezáltal a zsidóságot hanuka alkalmából. Nem bonyolította túl, két méltóságteljes mondatot írt. Normális esetben ez egyértelmű gesztusnak tekinthető, de naivitás lett volna azt gondolni, hogy az ügy ennyiben is marad. Először jött az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséget vezető Köves Slomó, aki nemcsak hogy visszautasította a jókívánságot, de azt lényegében – ő fogalmazott így – okádéknak nevezte. Őt követte a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének árnyaltabb, de azért egyértelmű kritikája azzal kapcsolatban, miért és mennyire volt hiteltelen az üdvözlet a Jobbik elnökétől. Meg kell jegyezni, volt olyan zsidó szervezet is, nevezetesen a Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség, amely szerint Vona Gábor üdvözletére a megfelelő válasz egy egyszerű köszönöm. De ez csak az érem egyik oldala. A Jobbik berkein belül sem maradt el a visszhang: néhány vidéki szervezet esetenként egészen minősíthetetlen stílusban rótta fel a pártelnöknek ezt a – szerintük – önmagát és a múltját meghazudtoló lépést. Sőt ennek apropóján ismét felerősödött néhány, a néppártosodást bíráló hang, amelyeket akkor is meghallhattunk volna, ha a kormánypárti média nem szolgáltat hozzájuk hangosbeszélőt.
Ezen a ponton érkeztünk el a színtiszta politikához. Vona Gábor kiváló lehetőséget kapott ugyanis arra, hogy ismét ország-világ elé tárja: ez a Jobbik már nem az, ami évekkel ezelőtt volt, ebben a Jobbikban nincs helye antiszemitizmusnak. Ő pedig csak azt tette, amit a néppártosodás vezérelte józan ész diktál. Ilyen egyfelől az előítéletektől mentes válaszlevél Köves Slomónak arról, miért hasztalan az előítéletesség, másfelől a lázadozó jobbikosok megregulázása, vagyis további vadhajtások lenyesegetése. Ezek egytől egyig olyan megnyilvánulások, amelyek egy mérsékelt – bár inkább hagyjuk a politikai jelzőket: egész egyszerűen egy normális – választó szemében szimpatikusak lehetnek. Mind a szélsőségeket elutasító szavazóknak szóltak; azoknak, akiket Vona meg akar nyerni a Jobbikban nem is olyan régen elindított változás, néppártosodás, a cinikusabbak szerint cukiságkampány óta. Az persze érdekes és fontos kérdés, hogy eléri-e a célját. A politikai középen állók elhiszik-e ezt a Vona Gábort, díjazzák-e a döntéseit, érdemben megfontolják-e a Jobbik támogatását. De az biztos, hogy az ehhez hasonló lépéseken – az egyenruhában menetelés helyett a nehezen bírálható nyílt levelek megírásán, a zászlóégetés helyett a gyalázkodó párttagok megbüntetésén – keresztül vezethet az út odáig.
Van egy másik oldal is: a radikális szimpatizánsok. Akik a merész, szókimondó, Izrael politikáját bíráló, a tiszaeszlári vérvádról vagy éppen a holokausztiparról értekező Jobbikot érezték magukénak. Sokszor elhangzott már a kérdés, hogy a néppártosodás miatt közülük vajon mennyien morzsolódnak le. Aktualizálva: a zsidóság köszöntése mennyiük szemében vörös posztó? De ne álljunk meg itt! Vajon Vona Gábor bánja-e, ha ennek a bázisnak a Jobbik már nem lesz jó? Ha a párt már nem lesz elég szélsőséges, elég radikális a szélsőjobbon állóknak? A „náci romantikára” vágyókat már korábban elküldte, most a hanukát gyalázóknak mutat utat. Újabb lépés a középen álló szavazók szívének, de legalábbis voksának megnyerése érdekében.
Mondhatnák tehát, hogy Vona akár még jól is kijöhet a köszöntőlevele kapcsán kialakult botrányból. De túlságosan bátor, sőt inkább felelőtlen dolog lenne ezt már most kijelenteni. Annyi bizonyos, hogy az utóbbi hetek történésein nyert is és veszített is a Jobbik. Egyesek szemében szimpatikussá, mások szemében hiteltelenné válhatott. Az arányok azok, amik érdekesek. Valójában nem is az ebben a pillanatban fennállók, hanem a hosszú hónapokig, évekig tartó folyamat során szép lassan kialakulók. Most csak annyit lehet biztosan mondani, hogy legkésőbb 2018 tavaszán a szavazóurnáknál kiderül, többet nyert vagy többet veszített-e Vona Gábor.
