Mi a baj a Juncker-féle fehér könyvvel?

Hiába az ötletelés az unió jövőjéről, ha a valódi cél az erősebb centralizáció.

A legnagyobb probléma azonban az, hogy nincs szó arról, hogy az EU országai eltérő gazdasági és társadalmi fejlettségi szinten vannak, ezért a harmonikus együttműködéshez valódi konvergenciára, azaz felzárkózásra lenne szükség. Ez a 2004-ben csatlakozott országok esetén eddig nem sikerült. A csatlakozás óta eltelt tizenhárom év alatt az egy főre jutó GDP tekintetében például Csehország 9, Magyarország 7, Lengyelország 19 és Szlovákia 20 százalékkal került közelebb az EU-s átlagértékhez. Ez azt jelenti, hogy ezekben az országokban még 2015-ben is sokkal alacsonyabb az egy főre jutó GDP, mint az uniós átlag (Csehországban 87, Magyarországon 68, Lengyelországban 69 és Szlovákiában 77 százalék az egy főre jutó GDP értéke az EU átlagához viszonyítva). Viszont például Németország egy főre jutó GDP-je 24, Ausztriáé 28 százalékkal magasabb, mint az EU-s átlag, vagyis Magyarország fejlettsége 60 százalékkal (!) alacsonyabb, mint Ausztriáé. (Magyarország 32 százalékkal van az átlag alatt, Ausztria pedig 28 százalékkal az átlag felett.) Tehát a felzárkóztatást sem tekinthetjük sikertörténetnek. Az eltérő fejlettségi szintű országcsoportokra egységes, központilag irányított, kényszerzubbonyszerű megoldásokat nem lehet ráerőltetni, hiszen az egységes megoldások mindig az erősebb félnek kedveznek.

Ezért a kevéssé fejlett országoknak nem jó megoldás a „föderális” rendszerű Európai Egyesült Államok. De a világban zajló események miatt is rossz megoldás a centralizáció. A gyorsuló technológiai fejlődés, a nemzetközi gazdasági-társadalmi változások és bizonytalanságok kezelése csak kreatív, előretekintő megoldásokkal képzelhető el. Ahogy Einstein mondta: nem lehet ugyanazzal a gondolkodásmóddal megoldani a problémákat, amellyel azokat létrehozták. Márpedig az EU eddig is mindent megtett azért, hogy döntési jogköröket vonjon el a nemzetállamoktól. Ezzel gátolja az egyéni kezdeményezést, az innovációt, a helyi problémákra a legjobb helyi megoldás megkeresését. A centralizáció ráadásul drága, hiszen a bürokrácia növekedésével jár együtt. A pénzre pedig ma a legnagyobb szükség az oktatás, a technológiai korszerűsítés és az innováció területén lenne ahhoz, hogy az unió társadalmi-gazdasági lemaradása lelassuljon. Anders Burg korábbi svéd pénzügyminiszter ezt így fogalmazta meg egy világgazdasági fórumon 2016. július 6-án: „A föderalizmus az EU jövője szempontjából a lehető legnagyobb veszély. Erős Európára van szükségünk, nem egy politikai szuperstruktúrára.”

Bakó Beáta (Józanodik-e Juncker a brexit után?, március 7.)

Árva László (Milyen EU-t akarunk – és milyet kapunk?, március 18.)

Kiss Károly (Az Európai Unióról – illúziók nélkül, március 21.)

szerkesztőségi bevezetőnk (Milyen Európai Uniót akarunk?, március 7.)