Orbán Viktor hibrid háborúja

A cél nem a CEU kiakolbólítása, hanem a választási győzelem. Ehhez a fideszes szavazók mozgósítása kell.

Orbán Viktor brüsszeli meghallgatásán, amely a miniszterelnöknek a nyugati típusú demokrácia és a nemzetközi jog ellen folytatott hibrid háborújának újabb eseményeként értékelhető, sok mindenre fény derült. Például arra, hogy az EP-képviselők számára a „magyar ügy” továbbra is valahol a lap alján bújik meg. Így a hazai csodavárók – akik azt gondolták, hogy Orbánt most aztán úgy istenigazából helybenhagyják – megint csalódtak. Ezt a lex CEU ügyében elkezdett, de szinte végig egészen másról szóló vita fényesen bizonyítja. A nemzeti konzultáció kérdéseiről folytatott miniszterelnöki álláspont elemzésére e helyütt nem térnék ki, ugyanis az kimerült a teremben ülők értelmi képességeinek, hm, diszkrét lenézésében.

CEU-ügyben a tényállás, pontosabban a kormány állítása az, hogy a kormány a hazánkban működő külföldi magánegyetemek jogi státusát kívánta rendezni a vonatkozó törvénnyel. A törvény beterjesztői és megszavazói, illetve a tárgyban nyilatkozó fideszes képviselők szerint az a tény, hogy a CEU nem rendelkezik amerikai campussal, de mégis amerikai diplomát ad ki, indokolatlan versenyelőnyt nyújt számára. Az előterjesztők nyilván arra gondoltak, hogy például a műegyetem sem adhat ki amerikai diplomát amerikai campus híján, viszont a CEU igen. Igaz, hogy a CEU magyar diplomát csak olyan képzések esetén ad ki, amelyeket itthon akkreditáltak, de az a tény, hogy Budapesten oktatva egy felsőoktatási intézmény – egyedüliként – olyan diplomát ad végzős hallgatói kezébe, amelyet Amerikában elismernek, sértette a kormánypárti törvényhozók igazságérzetét. Ezt a helyzetet kívánták a sokak által sérelmezett törvénnyel orvosolni. Csakhogy – és most az egyéb tényezőket hagyjuk figyelmen kívül – a CEU státusát a magyar kormány és New York állam között 2004-ben megkötött szerződés szabályozza. Amerikai oldalról azért New York állam az aláíró – és nem a szövetségi kormány –, mert a CEU székhelye New York. A szövetségi kormánynak pedig magánegyetemekhez kapcsolódó oktatási ügyekben nincs hatásköre. Viszont a megállapodás mindettől függetlenül nemzetközi szerződésnek minősül. Az pedig a magyar alaptörvényben is írva vagyon, hogy hazai törvény nemzetközi szerződésből eredő kötelezettséget nem sérthet, azzal ellentétes nem lehet. (Ezért nem lehet Paks II.-ről népszavazást tartani.)

A magyar kormánynak – ha a CEU elüldözése lett volna a valódi cél – első lépésben fel kellett volna mondania a Medgyessy-kormány által kötött, fent említett szerződést. Ezután olyan törvényt hoz a parlament, amilyet akar. Így viszont a törvény alkotmányellenes, azt az Alkotmánybíróság – már csak az itt említett egyetlen okból is – meg fogja semmisíteni. Ezt remélhetőleg mind a miniszterelnök, mind a köztársasági elnök jól tudja. Nem tudják viszont azok az EP-képviselők, akik nem olvasták a magyar alaptörvényt, és lelkesen belementek abba a vitába, ahol migránsokról, tranzitzónáról, az unió védelméről, iszlám bevándorlók által fenyegetett keresztény Európáról, a migránsimportőr Soros Györgyről és hasonlókról volt szó. Migránsok híján Orbán Viktor Soros Györgyöt tette meg Európa elveszejtőjének. A képviselők pedig úgy gondolták, elvégezték feladatukat, miután a kötelezettségszegési eljárás végeredménye – ha a magyar Alkotmánybíróság nem semmisítené meg addig a törvényt – borítékolható. Közben beengedték a magyar belpolitikát az Európai Parlament üléstermébe. Ahogy Orbán Viktor szerette volna.

A miniszterelnök már évekkel ezelőtt mindent egy lapra, a migránsügyre tett fel. Véleményem szerint hatalma és karrierje csúcsán állt akkor, amikor a Keleti pályaudvar előtt menekültek százai táboroztak. Eltűnésükkel a legélesebb fegyver kikerült Orbán eszköztárából. Ezt próbálja most helyettesíteni, senkit és semmit nem kímélve, vállalva bármekkora nemzetközi nyomást. A cél ugyanis nem a CEU kiakolbólítása, hanem a 2018-as választások megnyerése, amelyhez az út a fideszes szavazók mozgósításán keresztül vezet. De ne legyenek illúzióink – a tét nem hazánk jövője, hanem a megszerzett vagyon biztosítása. Nem kis tételekről van szó. Soha senki ekkora vagyonmennyiséget ennyi idő alatt nem halmozott fel. Bankok, földek, szállodák, építési vállalkozások – a sor folytatható. A harcban minden eszköz megengedett. És ez az, amit az Európai Parlament képviselői nem akarnak megérteni. Zárójelben megjegyzendő: az ő szempontjukból jogosan. Ez ugyanis nem az ő ügyük. Ez belügy. Orbán Viktort és kormányát nem Brüsszelből fogják megbuktatni, bár – mint Tölgyessy Péter a minap kifejtette – a magyar belpolitika mindenkori alakulásában a nemzetközi trendek kulcsszerepet játszanak.

De a végső szót a magyar választópolgárok mondják ki. Akik viselkedhetnek uniós polgárok módjára (is). És akkor beigazolódik, hogy Brüsszel nem Moszkva.

Vagy Magyarország elindulhat az erdogani úton.

A szerző közgazdász