Közel két héttel ezelőtt jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő beszédében a kormány nagy nemzetközi visszhangot is kiváltó hétpontos programját, amely a magyar családok további megerősítését, a negatív demográfiai tendenciák megállítását célozza. A nemzet fogyásának megállítása a XXI. századi Magyarország egyik legfontosabb stratégiai kérdésévé vált. Csakúgy, mint Európa többi országában.
Ám földrészünk nyugati felében a népesedési problémákat, a munkaerőhiányt vegytisztán gazdasági kérdésként kezelik, amire a legegyszerűbb, leggyorsabb megoldásnak a migrációt tekintik. Naivitásból, politikai vakságból vagy külső befolyásolásnak engedve nem vagy csak alig voltak hajlandók szembenézni ennek a döntésnek a biztonságpolitikai, sőt nemzetstratégiai hatásaival. Ez vezetett el ahhoz a válsághelyzethez, amely megingatta Németországot, Franciaországot, Spanyolországot, Belgiumot, Olaszországot, Svédországot. Gyakorlatilag egész Nyugat-Európát.
Ha a magyar kormány intézkedéseinek valódi jelenőségét meg akarjuk érteni, akkor érdemes az intézkedéscsomagot más fejlesztésekkel együtt vizsgálni. Henry Kissinger írta: „A történelem folyamán megjelenő katonai, politikai és gazdasági erő szintézise többnyire szimmetrikus volt. A hidegháború óta a hatalom egyes elemei kifejezetten elváltak egymástól.” Az állítás igaz országok, országcsoportok között és egy országon belül szemlélve is. Nem kivétel ezalól Magyarország sem. A rendszerváltozás, azaz a nemzeti önrendelkezés visszaszerzése óta most először folyik olyan kormányzás Magyarországon, amely igyekszik helyreállítani a Kissinger által említett szimmetriát. 2010 után sikerült stabilizálni, majd növekedési pályára állítani a gazdaságot. A megfelelő pénzügyi háttér biztosította keretek között megkezdődött a demográfiai vészhelyzet önerőből történő megoldásának nagyszabású programja.
Ezzel párhuzamosan a Zrínyi 2024 program célul tűzte ki az ország katonai stabilitásának helyreállítását. Érdemes rögzíteni, hogy ez a fejlesztési program összhangban van a NATO szövetségi elvárásaival, és a szintén NATO-tag szomszédaink, valamint Szerbia és Ukrajna sem értékelheti fenyegetésként. Ezt egyértelműsítette az aktív magyar külpolitika is. A Magyar Honvédség 2010-re a kimúlás küszöbére került. A tizennégy Gripen vadászgép jelentette az egyetlen kivételt. Kézifegyverei, harckocsijai, tüzérsége, szállítóeszközei mind a 70-es évek szovjet technológiai szintjén álltak. Csak a katonák szakmaszeretete, áldozatkészsége tartotta a Patyomkin-paravánt, hogy legalább a felületes szemlélő ne lássa a tragikus képet. Míg 2002-ben 45 ezer fő szolgált, addig ez 2010-re 24 ezer főre apadt. Még a trianoni békediktátum is 35 ezer főt engedélyezett. Mivel 2004-ben a sorkatonai szolgálatot is felszámolták, a honvédség tartalékosállománya is megszűnt. Fájó kimondani, de néhány századnyi különleges műveleti katonánkon és az egyszázadnyi légierőn kívül valódi katonai képesség nélkül maradt az ország.