Helyreállítják a katonai képességet

A nemzet fogyásának megállítása a XXI. századi Magyarország egyik legfontosabb straté­giai kérdésévé vált. Csakúgy, mint Európa többi országában.

A hadiipar gyakorlatilag eltűnt, noha a világ más részein ez az egyik legjövedelmezőbb üzletág. Már lőszert sem gyártottunk, aminek abszurditása nem szorul magyarázatra. 2010-ben innen indultunk. Mára már 38 ezer főre sikerült fejleszteni a létszámot. Megszületett a döntés a világ legmodernebb harckocsijának, önjáró lövegének, páncéltörő rakétájának beszerzésére. Újra létrejön a honvédség önálló légiszállító-kapacitása, amely képes személy- és teherszállításra a világ távoli területeire is. Ezzel egyszer és mindenkorra vége annak az időnek, amikor olyan An–26-os ukrán szállítógép volt szolgálatban, amelynek érkezésekor szövetségeseink sajnálkozó félmosollyal néztek ránk. Igazán kínos volt a missziós munkájuk alapján elismert magyar katonaként kiszállni belőle. Most új, modern, európai gyártású, több célra is felhasználható helikopterek beszerzéséről született döntés.

Új kézifegyvereket is kapnak katonáink, amelynek gyártása, összeszerelése már hazánkban történik, és végre NATO-kompatibilis lőszerrel működnek. Rövidesen megindul a lőszer hazai gyártása is. A sajtóban megjelent hírek szerint ez a dinamikus modernizáció folytatódni fog az elkövetkezőkben is. Légvédelmi rakétarendszer, szállítóeszközök, speciális berendezések. A legmodernebb, leghatékonyabb fegyverek, melyek több évtizedre meghatározzák a hadsereg ütőképességét, azaz Magyarország védelmét, a szövetségi rendszeren belüli pozícióját.

Ehhez természetesen a humán hátteret is biztosítani kell. Most ez tűnik a legnehezebb feladatnak. A 38 ezer fős hivatásosállomány mellett a tervek szerint húszezer fő területvédelmi tartalékos állományt is fel kell állítani.

A napjainkban már meglévő nyolcezer fő tartalékos biztató számnak tűnik. De a teljes képhez hozzátartozik az is, hogy jelenleg az önkéntes tartalékosok jelentős hányadát a szolgálati járadékos, volt rendvédelmi dolgozók adják. Belépésüket nagyban motiválta, hogy így nem vonják le a szolgálat nyugdíjat felváltó járadékból a 15 százalék adót. Ezeknek az önkénteseknek az átlagéletkora viszont már közelíti a 60 évet. Amint elérik a tényleges nyugdíjkorhatárt, kiesnek az önkéntes tartalékos rendszerből. Ezért nagyon fontos a fiatalok meggyőzése a haza védelmének fontosságáról.

A pozitív diszkrimináció eszközeivel pedig anyagilag, egzisztenciálisan is motiválni kell őket a szolgálat vállalására. A cél eléréséhez kiemelten fontos eszköz az iskolai hazafias nevelés bevezetése mellett a honvédelmi sportközpontok hálózatának kiépítése is. A járásonként létrehozandó területvédelmi századok melletti központok a technikai és küzdősportoknak adnak helyet, illetve lőpályájuk is lesz majd. Remélhetőleg olyan térségi közösségi központokká válnak, amelyek magukhoz tudják vonzani azokat a fiatalokat, akik ezeket a speciális sportágakat kedvelik.

A sorkatonaság megszűnése óta a honvédség utánpótlási bázisa folyamatosan csökken. Nem segíti a folyamat javulását a napjainkban egyre több helyen jelentkező hazai munkaerő­hiány vagy a Nyugat-Európában megjelenő azon tervek, hogy külföldi fiatalokkal pótolják a náluk is jelentkező katonai létszámhiányt. Ezért az önkéntes szolgálat vállalásának támogatási, elismerési feltételrendszerét is mihamarabb meg kell tervezni.

Mert most úgy tűnik, jó úton haladunk afelé, hogy megteremtsük a kissingeri szimmetrikus fejlődés szilárd alapjait. A gazdasági, pénzügyi stabilitás mellett már a népesedési problémáink középtávú javítása van napirenden, csakúgy, mint a biztonságot garantáló honvédség felépítése. Az pedig igazán megkoronázná ezt a fejlődést, ha ezekben a nemzeti alapkérdésekben politikai konszenzus is kialakulna.

A szerző titkosszolgálati szakértő