Licit a családra, avagy az ellenzék reakciója a hétpontos akciótervre

A nemzeti sorskérdések iránt tudvalevőleg rendkívül érzékeny Gyurcsány Ferenc és táskahordói voltak az elsők. Hét pont? Lárifári! Az „európai magyaroknak” hét plusz egy pontra van szükségük.

A szakértők szerint a statisztikai adatok azt mutatják, hogy házasságban több gyermek születik, mint élettársi kapcsolatban Fotó: Havran Zoltán

Csak kapkodja az ember a fejét, hogy hirtelen mindenkinek mennyire fontosak lettek a családok. Az ellenzék érdekes módon eddig minden mással foglalkozott a korrupciótól a rabszolgatörvényig, de az egyik legfontosabb kérdés – ­születik-e magyar gyerek – nem igazán keltette fel az érdeklődésüket. Mígnem Orbán Viktor bejelentette a hétpontos családvédelmi akciótervet.

Az első napok otthoni és médiabeli eufóriája, találgatásai után nem kellett sokáig várni az összellenzéki álláspontra: mindez bagatell. Szerencsénkre azért nem tétlenkedtek az agytrösztök, hiszen a nemzetféltő és -mentő társaság hamar kidolgozta a maga programjait. Úgy is mondhatnánk, elindult a licit.

A nemzeti sorskérdések iránt tudvalevőleg rendkívül érzékeny Gyurcsány Ferenc és táskahordói voltak az elsők. Hét pont? Lárifári! Az „európai magyaroknak” hét plusz egy pontra van szükségük. Aztán jött a nevéhez rég nem méltó Jobbik. Hét pont? Vicceltek, fiúk? Az „ellenállók” hét plusz öt pontot tudnak csak elfogadni.

Ha valaki azt gondolná, ennél nincs tovább, súlyos tévedésben van. Mert ki ne felejtsük a felsorolásból a gyermekeinket a határon túli magyaroktól már tizenöt éve is bőszen védelmező szocialistákat.

Be is szóltak: „Puha vagy, Jobbik!” Tizenkét pont, és még ti nevezitek magatokat „nemzeti néppártnak”? Huszonnégy, na az már valami! (A félreértések elkerülése érdekében jegyezzük meg, hogy tényleg nem mi találtuk ki ezeket a számokat. Azzal azonban nem fárasztanánk a kedves olvasót, hogy a nagy ívű terveket részletesen kielemezzük e hasábokon.)

Mindezek után elég csak azt a költői kérdést föltenni, hogy 2010 előtt hány tucat pontos programokkal álltak elő az akkor nem mellékesen kormányon lévő szocialisták és szabad demokraták.

Merthogy a demográfiai gondok nem a patás ördög (gyengébbek kedvéért: Orbán Viktor) kormányzása idején kezdődtek, hanem már sokkal, évtizedekkel korábban.

Amikor ma valaki azzal áll elő, hogy az eddigi családtámogatások fabatkát sem érnek, mert ugyanúgy csökken a népesség, az rossz úton jár. Ha ugyanis a 2010-es évek elején nem állítják vissza a hároméves gyest, ha nem változtatják meg az adórendszert a családosok javára, nem mérséklődnek a nagycsaládosok kiadásai a rezsicsökkentéssel, ingyen tankönyvvel és más intézkedésekkel, akkor a demográfiai csökkenés nem kismértékű csökkenés, hanem zuhanás lenne.

Érteni véljük persze, mi állhat a mostani ígéretdömping hátterében. Az ellenzékiek sem lenyelni, sem kiköpni nem tudják, hogy az előző évek gazdaság- és társadalompolitikájának köszönhetően mára oda jutott az ország, hogy nyártól tízmillió forintot kapnak majd a fiatal párok úgy, hogy akiknek három gyereke születik, azoknak ezt vissza sem kell fizetniük.

Az akcióterv ismeretében azt állítani például, hogy ma Magyarországon a családalapítás előtt álló vagy már családos fiatalok nem tudnak saját otthonba költözni, ­egyszerűen demagógia. Nem arról van szó természetesen, hogy dunai panorámás belvárosi lakást vehetnek, de akár a fővárosban, akár annak agglomerációjában, akár vidéki nagyvárosban vagy falun tisztes lakáshoz vagy házhoz tudnak jutni.

Ám korántsem csak a milliókról van szó. Benda József, az Összefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért Szak­értői Műhely vezetője lapunkban nemrég arról beszélt, hogy a kormány évek munkájával jelentős eredményeket ért el a családok középpontba állításával. „Ma már az alkotmánytól a médián keresztül a GDP-ig sok területen áttörést értünk el a családbarát szemlélet kialakítása felé. A hétpontos akcióterv és a Magyar Nemzeti Bank nemrég megjelent Versenyképességi programja – hosszú évtizedek bénult csöndje után – végre határozott, új irányt mutat a népességpolitikában.”

Látva, hogy a bukott Gyurcsány-kormány után megalakuló „szakértői” Bajnai-kormány egyik legsürgetőbb intézkedése az volt, hogy az óvodai nevelési alapprogramba bevegyék a genderkérdést „a nemi sztereotípiák erősítésének kerülésével”, más is jött volna, ha ne adj’ isten, továbbra is szocialista-liberális vezetés marad Magyarországon.

Ma azonban a családról, a férfi és nő között kötendő házasságról van szó. S így már nem is oly meglepő, hogy az ellenzéki pártok a történelem szemétdombjának kellemetlen illatát megérezve szintén erről beszélnek.