A teve egy ló, amit egy bizottság csinált (Mark Twain). Nem tudom, hogy hány politikusnak jutott eszébe ez a mondás, amikor közel kétéves vizsgálat után napvilágot látott a Mueller-bizottság jelentésének összefoglalója. Ez a csoport két év alatt elköltött harmincmillió dollárt, elolvasott több tízezer oldalt, végül közel háromszáz oldalas jelentésben foglalta össze álláspontját. A vizsgálat során két kérdésre keresett választ: volt-e tudatosan koordinált kapcsolat az orosz kormány, valamint Donald Trump és kormánystábja között? Akadályozta-e a vizsgálóbizottság munkáját az elnök? Az összefoglaló jelentés szerint az orosz befolyást minden kétséget kizáróan nem lehet bizonyítani, míg az ügyben folyó vizsgálatot nem akadályozta az elnök.
Az amerikai liberális média a vizsgálat kezdete óta példátlan nyomás alatt tartotta az elnököt, azt állítva, hogy az oroszok hathatós támogatása nélkül nem győzhetett volna. Azt a kérdést persze senki sem tette fel, hogy amennyiben ez így történt, akkor miért nem oszlatják fel az Egyesült Államok titkosszolgálati közösségét. Ugyanis ha az orosz titkosszolgálatok idegen pályán képesek megverni a világ legerősebb hatalmát, akkor nemcsak az edzőt, de az ezért felelős egész csapatot el kell zavarni.
Pláne ha azt is hozzátesszük, hogy az amerikai titkosszolgálatok évi mintegy hatvanmilliárd dollárból gazdálkodnak, ami alig kevesebb, mint a teljes orosz hadsereg éves költségvetése, ami viszont alig egytizede az Egyesült Államok hadserege 610 milliárdos költségvetésének. Az elnökválasztás külső befolyásolása ugyanis már alapvető szuverenitási kérdéseket vet föl, továbbá érthetetlenné tenné az orosz–amerikai viszony elmérgesedését Szíria, Ukrajna és legutóbb Venezuela esetében.
Érdemes megjegyezni, hogy az orosz beavatkozási kísérlet tényét Trump elnök sem vitatta. Az teljesen egyértelmű, hogy a nagyhatalmak titkosszolgálatai minden kínálkozó lehetőséget megragadnak országuk érdekeinek védelme érdekében, legyen az a médiában végrehajtott befolyásolási művelet vagy klasszikus illegális hírszerzői akció. Amikor Hillary Clinton külügyminiszterként a privát e-mail-címét használta a titkosított, védett kormányzati rendszer helyett, akkor a lehetőséget kihasználva az oroszok állítólag fel is törték azt, amiért az FBI vizsgálatot is indított. Csakúgy, mint a kanadai Uranium One vállalat részvényeinek oroszoknak történő eladásakor. Színesíti a képet, hogy a tranzakció után a Clinton Alapítvány számláján tetemes összeg landolt.