Olaszország rálépett a kínai selyemútra

Nem mindennapi bejelentést tett az olasz kormány, miután háromnapos látogatás keretében fogadta a kínai államfőt, Hszi Csin-pinget (Xi Jinping).

Workers build wooden scaffolding at a construction site in Beijing, China, December 31, 2016. REUTERS/Thomas Peter - RTX2X10D

Nem mindennapi bejelentést tett az olasz kormány, miután háromnapos látogatás keretében fogadta a kínai államfőt, Hszi Csin-pinget (Xi Jinping). A hivatalos adatok szerint mintegy húszmilliárd euró értékű üzleti megállapodásokat írtak alá, és ezzel Olaszország is társulhat azokhoz az országokhoz, amelyek csatlakoznak a kínai új selyemút kezdeményezéshez.

Vizsgáljuk meg, hogy miként is jutottunk el idáig! A magyarok még jól emlékezhetnek Matteo Renzi miniszterelnök rendkívül tiszteletlen és felelőtlen kirohanásaira, amelyekkel a magyar kormányt és a miniszterelnököt illette 2015-ben.

Akkor még elképzelhetetlen volt, hogy az olasz választók elzavarják Renzit, és egy sokkal inkább magyarbarát vezetést tegyenek a helyére. Ez megtörtént, így nagyot fordult a világ a mediterrán nagyhatalom háza táján.

Olaszország az első G7-es tagország, amely Kínát és az új selyemutat beépítette hosszú távú stratégiájába. Ez nekünk, magyaroknak is jó hír, hiszen mi jóval korábban felismertük a lehetőséget a keleti nyitással, és az első európai ország voltunk, amely aláírta Kínával az Egy övezet, egy út megállapodást.

Nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy az olaszok is követik a magyar modellt, és immáron nemcsak az illegális migráció kezelésének ügyében, hanem a keleti szövetségek építésében is.

Na de mit szól ehhez Brüsszel, és például a németek?

Heiko Maas német külügyminiszter elővette a már jól ismert szólamokat, és azzal riogat, hogy Kínának ezen térnyerése veszélyes lehet Európára és az európai egységre nézve.

Azt hagyjuk is, hogy Maas miért avatkozik bele az olaszok belügyeibe, miközben odahaza sok német állampolgár a fejét fogja, amikor hazája kormányának legutóbbi néhány évére és politikájára gondol.

Arról se beszéljünk, hogy amikor Hszi Csin-ping Németországba látogat, akkor miért részesül királyi fogadtatásban és ír alá sok milliárd eurós szerződéseket, mint történt az 2017 júliusában. Beszéljünk inkább arról, hogy mikor jön rá Európa legerősebb gazdasága, hogy ők sem kerülhetik el az új selyem­utat és az abban rejlő elképesztő lehetőségeket.

Erre egy kicsit még várni kell, de már nem sokat. Magyarország és a V4-ek Németországgal együtt sokkal jobb esélyekkel indulnának a kínaiakkal történő szövetségkötésekben.

Mert mint tudjuk, a kínaiak profik ebben, és ha nem fogunk össze, gyengébbek leszünk, és nem tudunk olyan feltételeket kiharcolni, amelyek egy valódi win-win (győztes) szituációt alakíthatnak ki, amelyet Kína állandóan hangoztat.

De az összefogást a Maas-féle siránkozás nem segíti, hanem aláássa. Az igaz, hogy a kínaiakkal vigyázni kell, de az üzletben ez már csak így van.

Ugyanakkor a technológiák megkaparintására, a stratégiai infrastruktúra megszerzésére, valamint a politikai befolyás erősítésére tett kínai kísérletek kivédésére vagy korlátozására más módszerek is vannak, amelyeket egyes nyugati vezetők ideológiával és retorikával helyettesítenek. Talán azért, mert külpolitikájuk alakítása terén nincsenek erős és határozott megoldásaik. Olasz bará­tainknak voltak, bátrak voltak, szembefordultak a fősodorral, és komoly lépést tettek.

A migránsáradat megállítása a tengeren, az eltökélt nemzeti politizálás, a keresztény kultúra védelme és igen, most már a keleti nyitás is az új vezetés nevéhez fűződik. Kíváncsi lennék, hogy hol van ilyenkor Renzi úr, és mit szól mindehhez.

Bár jobban belegondolva, ez már mit sem számít, hiszen ott van, ahová való, az olasz politikai szemétdomb tetején. Talán jobban járt volna, ha legalább nyitott lett volna a magyar álláspont felé, és nem azzal foglalkozik, hogy hogyan fényezze magát a balliberális sajtó hasábjain.

Most már tényleg csak azt kell kivárni, hogy a nagy európai átrendeződés után, amely ténylegesen május végén veszi kezdetét, ki lesz Németországban az, aki csatlakozik hozzánk, és segít tovább erősíteni az eurázsiai Egy övezet, egy út kezdeményezést.

Mert biztosra vehető, hogy megerősödik, akármennyire is ellenzik ezt Nyugaton, sőt még az Egyesült Államok sem tűnik képesnek arra, hogy megroppantsa az ázsiai óriást. Lehet, hogy a megoldás az, amit mi, magyarok csinálunk: a pragmatikus, érzelemmentes, kioktató hangnemet mellőző, tisztelettudó kapcsolatokra való törekvés.

Ahogy telik-múlik az idő, a válasz egyre világosabb. Az átalakuló világrend potenciális győzte­seinek klubjában tehát üdvözöljük Olaszországot, amely időben csapott le a kínálkozó lehetőségre, és köszönjük meg az olasz választóknak, hogy mindezt lehetővé tették, ezzel megsegítve az egyébként jó magyar–kínai kapcsolatokat is.

A szerző az Európa Kapuja V4–Kína Egyesület elnöke