A minap lezajlott az Orbán–Trump-találkozó a világpolitika szakrális helyén, a Fehér Házban. Ezek után már még röhejesebb azt állítani, hogy Magyarország elszigetelődött sajátságos bel- és külpolitikája miatt. „Visszahelyeztük Magyarországot a nemzetközi politika térképére” – nyilatkozta több ízben a miniszterelnök, és már hiába próbálják Magyarország jelentőségét kicsinyíteni azok, akiket ez zavar, mert egyre nevetségesebbek lesznek.
Valahányszor azt hallom, hogy kis ország és kis nép vagyunk, ezért osztályrészünk a megalázkodás és az engedelmesség a hatalmas Nyugat felé, méltatlankodom. Mennyiségre mérik ezt a fontosságot? Nincs kisebbségi komplexusom semmilyen szempontból. Van mire büszkék lennünk a történelmünkben, nem voltunk gyáva, szervilis nép, hullattunk elég vért mindenféle magasztos eszméért, legfőképpen a szabadságért. Bátrak voltunk, többször a világ legerősebb hadseregeivel szálltunk szembe: tatárokkal, törökökkel, osztrákokkal, szovjetekkel – és nem féltünk hősi halált halni. Inkább szenvedélyesek és vakmerők voltunk, mintsem megfontoltak, de a történelem is elsősorban a szenvedélyt, a vakmerőséget és a hősi halált értékeli – akárcsak a költészet. Büszkék lehetünk a művészetünkre és arra is, hogy az egy főre eső tudós lángelmék számában minden bizonnyal mi vezetnénk a világranglistát, ha készülne ilyen. De sportból például készült, és az egy főre jutó díjakban és rekordokban csak a finnek bizonyultak nálunk eredményesebbeknek.
Nem mi neveztük el magunkat ufóknak, hanem Enrico Fermi fizikus minket. Isaac Asimov pedig ezt nyilatkozta: „Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a Földön: emberek és magyarok.” Hogy mi a magyar elme titka, többféleképpen magyarázzák, egyesek szerint rendkívül komplex és bonyolult nyelvünk elsajátítása már fölér egy főiskolai képzéssel. De az is lehet, hogy a XIX. század végének és a XX. század első felének nagyszerű magyar oktatási intézményeiben rejlik a megoldás kulcsa. Persze ezek csak (patrióta) hipotézisek. A lényeg, hogy a statisztikák lenyűgözők, és alátámasztják különlegességünket. Akkor hát miért is kéne álszerényen és félénken meghúznunk magunkat az európai és a világpolitika sarkában csak azért, mert kevesebben vagyunk, mint egyesek? Az, hogy kevesebben vagyunk, nem azt jelenti, hogy kevesebbek lennénk.