Az Európai Unió és Nyugat-Európa politikusai föllélegeztek. Egy hónappal az uniós választások előtt „békésen” teltek a húsvéti ünnepek földrészünkön. A Görögországban ismeretlenek által amerikai mintára szervezett migránskaravánt a görög hatóságok kemény fellépése megállította.
A szervezők valószínűleg elnézték a naptárt, és túl hamar indult az internetes toborzás, ami így már nem esett egybe a brüsszeli érdekekkel, de biztosak lehetünk abban, hogy májust követően újra elindítják a szervezést.
A nagyhét kezdetén a párizsi Notre-Dame tetőszerkezetének leégése majdnem zavart okozott a békés Európáról sulykolt képben. De a francia kormány gyorsan javított. A füstölgő katedrális lángjai még ki sem aludtak, majd évezredes kövei még ki sem hűltek, de már tudni vélték, hogy műszaki hiba okozta a pusztítást. Vagy rövidzárlat. Vagy hanyag munkások dohányzása.
Mindegy, hogy mi, de semmiképpen sem szándékos gyújtogatás, ne adj’ isten, terrortámadás. Egy ekkora tűz után, ilyen kiemelt jelentőségű épületnél normális esetben hetek, akár hónapok is kellenek a tűz okának kiderítésére. Itt elég volt egy nap. Ezért senki ne csodálkozzon, ha az összeesküvés-elméletek tucatjai látnak napvilágot, amit ez a túlbuzgó sietség csak erősít.
A Srí Lanka-i merényletsorozat tovább rombolta az „idilli” képet. Az iszlám radikálisok keresztény templomokat, nyugati turisták által kedvelt szállodákat támadtak meg kilenc (!) öngyilkos merénylő bevetésével.
A térben és időben összehangolt támadás egyértelműen profi tervezésre és kivitelezésre utal, amely az Iszlám Állam és az al-Kaida módszereit alkalmazta. Igazán elborzasztó volt, hogy az öngyilkos merénylők közül ketten testvérek voltak, akik a szigetország felső középosztályához tartoztak.
Sőt, egyikük állapotos felesége két gyermekével együtt szintén felrobbantotta magát, amikor a rendőrök házkutatást akartak tartani otthonukban. Tehetős, jórészt diplomás öngyilkos merénylők.
Az európai ember megdöbben, értetlenül áll ezelőtt. A radikális iszlám szervezetek hatékonysága valóban félelmetes. Riasztó jel, hogy már nem csak frusztrált, tanulatlan, szegény fiatalokat tudnak rávenni arra, hogy hitük győzelmében bízva feláldozzák az életüket.