Hajrá, jobboldal, hajrá, magyarok!

A sorsunkról, a jövőnkről fogunk dönteni holnap. Egész Euró­pa jövőjéről dönthetünk, ha vasárnap elmegyünk szavazni. A jövő Európája pedig arról szól, hogy Magyarország magyar ország maradhat-e.

Számos külvárosban már szinte csak bevándorlót látni Fotó: Reuters

A sorsunkról, a jövőnkről fogunk dönteni holnap. Egész Euró­pa jövőjéről dönthetünk, ha vasárnap elmegyünk szavazni. Mert Európa jelenét látjuk. És amit látunk, az nem az az Euró­pa, amire egykor vágytunk, ahová tartozni akartunk. Ez a jelenlegi Európa gyenge, túlbürokratizált, antidemokratikus és korrupt. Ez az Európa képtelen válaszolni a modern kor kérdéseire. Csökkenő népességének orvoslására migránsokat telepít be, miközben a családokat támogató és a határaikat védő tagországait fenyegeti, bünteti, szégyenpadra ülteti, esetleg titkosszolgálati akciókkal buktatja meg.

Akik a hagyományos családmodellben, az egy férfi és egy nő közt létrejött házasságban hisznek, azokat homofóbnak, elmaradottnak hívja, és szankciókkal fenyegeti, de a gyerekek államilag propagált nemváltoztató műtéteivel, a transzgender toalettek tömeges és teljesen indokolatlan bevezetésével és az óvodákban transzszexuális, szoknyás-szakállas férfiak segítségével bemutatott érzékenyítésekkel semmi baja, sőt követendőnek tartja. A jelen Európáját zavarja a hagyományos család, de a négy-öt, sokszor gyerekkorú feleséggel érkezőkkel nincs problémája. Az a haladás maga.

Bár Európában millióknak nincs munkájuk, de a munkaerőhiányra hivatkozva becsempészett migránsok által lakott városrészekben dologtalanul unatkoznak a közel-keleti vagy észak-afrikai bevándorlók. Segélyből. Az integráció valóságos tragédia. A migránsok sokadik generációja sem hajlandó megtanulni befogadó országa nyelvét, a bűnözési statisztikák pedig olyan szörnyűek, hogy a hatóságoknak vagy a belügyminisztereknek kozmetikázniuk kell azokat, ha nem akarják, hogy dühös választópolgáraik fellázadjanak.

Számtalan nyugat-európai példa bizonyítja, hogy a politikai korrektség ábécéjén nevelkedett rendfenntartók bűnüldözés helyett inkább a problémák szőnyeg alá söprésében jeleskednek.

Emlékszünk, hogyan próbálták eltussolni a kölni tömeges nemi erőszakot, hogyan igyekeztek úgy csinálni, mintha meg sem történt volna, hogy észak-afrikai migránsok Köln főterén csoportosan zaklattak és erőszakoskodtak német nőkkel. Pedig a hírhedt kölni erőszak nem városi legenda, hanem a jelenkor Európájának valósága.

Ahogyan a kölni dómot szilveszteri rakétákkal lövöldöző migránsok sem a képzeletünk szüleményei. Az állítólag szerencsétlen, elcsigázott és a háború borzalmai elől elmenekültek ujjongva ünnepelték Európa megszállását. De a jelen Európájának valósága az is, amikor nem lehet közzétenni egy körözési fotót, mert az felszítaná a rasszizmust. A migrációs hátterű elkövetők ilyenkor ugyan elmenekülnek, a sokszínű és befogadó Európa hazug víziója viszont megmarad. Remek üzlet!

Számos nyugat-európai országban a muzulmán lakosság az iszlám jogrendelkezés, a saría bevezetését követeli, sok helyen illegális saría-rendőrök járőröznek, a ramadán alatt is alkoholt áruló boltosokat pedig megfenyegetik, megverik, boltjaikat felgyújtják. Van, ahol 24 órás védelem alatt állnak a zsidó vallási vezetők és a bevándorlásellenes politikusok, máshonnan menekül a zsidóság.

A karácsonyi vásárokat a jelen Európájában már téli vásároknak hívják, és lassan betiltják a karácsonyi ünnepségeket. A gyerekekről december 6-án levetetik a Mikulás-sapkát, nem énekelhetnek betlehemes dalokat. Az erőszakos érzékenyítések ellen szót emelő szülőket figyelmeztetésben részesítik a szigorú tanárok. És a muszlim terroristák által megölt százakról még szót sem ejtettünk.

A haladó nyugat politikusai betontömbökkel védik az átkeresztelt karácsonyi vásárokat, mert bár nem félnek, de biztos, ami biztos. Hisz majd minden nyugat-európai nagyváros megtapasztalta már, milyen a muszlim radikálisok dühe. Milyen, amikor százakat gázolnak halálra, lőnek szitává. Milyen csontig hatoló hang a halálsikoly és a puskák ropogása.

A politikusok közben arról nyilatkoznak, hogy nem szabad félni, nem szabad megijedni, és arról, hogy csak a korlátoltak, a nacionalisták féltik a családtagjaik életét.

A nyugat Európájának liberális politikusa szerint a terror a nagyvárosi élet része. Ezek a politikusok már beletörődtek, hogy elképzelhető, hogy az őket hatalomra juttatók gyermekeit muszlim terroristák fogják felrobbantani, lemészárolni.

A nyugat politikusai szerint az emberéleteket követelő terrortámadások csupán elszigetelt esetek. Csak statisztikai adatok.

Vannak persze áldozatok, de azok csak járulékos veszteségek. A sokszínű Európa hősi halottai. Ezen az Európán változtathatunk, ha vasárnap elmegyünk szavazni. Ezt mindenki tudja.

Még azok a balliberális politikusok, politikai elemzők és újságírók is, akik az elmúlt hetekben és hónapokban arról hazudoztak, hogy nem a bevándorláspártiak és a bevándorlásellenesek csatája lesz a választás. Tudják ők is.

Hazudtak a no-go zónákról, hazudtak a kölni erőszakról, hazudtak és hazudnak a bűnözési statisztikákról. De aleppói, damaszkuszi szíreknek hazudták 2015-ben az afgán, az iraki és a bangladesi migránsokat is. Most is hazudnak.

Mert aki kicsit is figyelemmel követi a híradásokat, az pontosan tudja, hogy Matteo Salvini, Marine Le Pen, a V4-ek és a többi migrációt ellenző politikai tömörülés feszül most a régi, bevándorláspárti liberális elitnek. A jelen Európájának.

A jövő Európája pedig arról szól, hogy Magyarország magyar ország maradhat-e. Hajrá, jobboldal, hajrá, zsidó–keresztény Európa, hajrá, magyarok!