Nincs kiszállás a rozsdás ellenzéki körhintából

Gyurcsányék is csak egy régi házasság felmelegítésére lehetnek képesek, amelyet már számtalanszor felbontottak és újrakötöttek a balliberális menyegzőkön.

A DK elnöke szimpatizánsai gyűrűjében. A szocialista szavazókat is elcsábítaná Fotó: Mirkó István

A Fidesz–KDNP sikerére vonatkozóan az ellenzéki sajtóban számos okfejtés fellelhető, a populizmus, az egyenlőtlen médiafeltételek és a választási rendszer vagy a folyton lesajnált „vidéki” emberek hibáztatása. Előfordul, hogy ellenzéki politikusok emberhez nem méltó jelzőkkel illetik a választókat. Ez súlyos politikai hiba; a demokrácia szabályait a vesztes tábor nem érti és nem fogadja el. Ezzel szemben azt hiszik, hogy az embereket nem meghallgatni, hanem megváltoztatni kell – eszerint is cselekednek. A legnagyobb kihívás számukra továbbra is az, hogy tiszteljék az állampolgárok akaratát és elfogadják a demokratikus játékszabályokat.

Magától értetődő ez az egyszerű gondolat, ám mégis úgy tűnik, hogy az elmúlt tizenöt év során egyedül a jobboldal értette meg a magyar társadalmat. Ezzel szemben a balliberális ellenzék nem kíváncsi a magyar emberekre; politikai sikertelenségüket totális gondolati és szellemi üresség súlyosbítja. Az MSZP feloldódott a Demokratikus Koalícióban, s ha még egy kicsit magasabb lett volna a részvétel, a szocialisták át sem lépik az ötszázalékos küszöböt. Az MSZP egyébként is a karakternélküliség és a teljes önfeladás útját választotta azzal, hogy a hátára vett egy egyszázalékos pártot. Ezt nem legitimálta sem a logika, sem a politikai haszonszerzés.

A DK-nak és a Momentumnak most rövid időn belül választ kell adnia az összefogás dilemmájára. Az ellenzéki térfélen az európai parlamenti választásokkal új küzdelem nyílt az elsőségért. A Momentum vezetése saját hatása alá került, s úgy érzik, megnyílt előttük a lehetőség az őszi önkormányzati választásokra. Azonban egy olyan régi játékossal kell szembenézniük, mint Gyurcsány Ferenc. Azzal a Gyurcsánnyal, aki korábban már parkolópályára küldte Medgyessy Pétert, Mesterházy Attilát és Molnár Gyulát, valamint bekebelezte a baloldal egykori legnagyobb pártját. Gyurcsány azonban kivár. Nyugodtan várhat, hiszen a Momentumnak kell majd választ adnia azokra a kérdésekre, hogy hogyan viszonyulnak az őszödi beszédhez, az államadósság növekedéséhez, az IMF-hitelhez vagy ahhoz a karhatalmi erőszakhoz, amely a 2006. őszi eseményeket meghatározta.

Múltja kísérti a baloldalt. Sorsát 1994-ben összefűzte a liberálisokkal, és ez a frigy azóta is tart. Gyurcsányék is csak egy régi házasság felmelegítésére lehetnek képesek, amelyet már számtalanszor felbontottak és újrakötöttek a balliberális menyegzőkön. S míg az európai baloldal éppen zöldbe bújik és a klímapolitika témáját karolja fel, addig itthon a szocialisták úgy gondolják, ezt a feladatot letudták azzal, hogy közös listát alkottak a nem létező Párbeszéddel. A magyar baloldal újfent tanúbizonyságot tett arról, hogy sem stílusbeli, sem pedig tartalmi szempontból nem képes a megújulásra.

A szerző a Századvég Alapítvány elemzője