Az alapjövedelem társadalmi katasztrófához vezet

Karácsony Gergely és pártja ígéretével – hogy hatalomra kerülve bevezetnék az alapjövedelmet – kapcsolatban az egyetlen enyhítő körülmény számukra az, hogy valószínűleg ők sem gondolják komolyan.

Gyurcsány Ferenc után most Karácsony Gergely is a bulvárban alakíthatta a szimpátiáját Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Karácsony Gergely és pártja ígéretével – hogy hatalomra kerülve bevezetnék az alapjövedelmet – kapcsolatban az egyetlen enyhítő körülmény számukra az, hogy valószínűleg ők sem gondolják komolyan. Ha mégis, akkor mindent meg kell tenni, hogy ne legyen módjuk rá, mert már a szociáldemokratának hazudott neoliberális szociálpolitika is káros volt, de ahhoz képest az alapjövedelem egy társadalmi atombomba, amelynek pusztító hatása generációk hosszú sorát tenné tönkre. A zuglói modellnek nevezett bohózat miatt hiszem, hogy ez is csak hangzatos ígérgetés, amilyeneket Karácsonytól már megszokhattunk. Polgármesterként ezen a címen vezetett be egy programot, amelynek a neve ellenére semmi köze az alapjövedelemhez. Egy kis értékű (másfél doboz cigaretta ára) keresetkiegészítésről van szó, és csak néhány zuglói lakost érint.

Az 1990-es években szociális és gyermekvédelmi területen dolgoztam, és emlékszem, hogy szinte minden szakmai fórumon elhangzott: amit csinálunk, az olyan, mintha egy pohár vízzel próbálnánk erdőtüzet oltani. Csak a politika és a középosztály lelkiismeretének megnyugtatására jó a szociális munka, de az elszegényedés és az azzal járó negatív társadalmi folyamatok tovább terjednek. Sokkal kevesebbet segítünk, mint amennyit ártunk azzal, hogy legitimáljuk a balos és liberális jelszavak mögé elbújó neoliberális politikát. Segélyezünk rászorulókat, intézzük tömegesen a leszázalékolásukat, etetjük és itatjuk a hajléktalanokat az utcán, amivel a maradék motivációjukat is elvesszük, hogy képesek legyenek kitörni a helyzetükből.

A neoliberális gazdaságpolitika lényege, hogy az országok és nemzetek feletti, önálló hatalmi ágként működő multinacio­nális nagytőke előtt megtisztítsa a terepet, segítve minél nagyobb extraprofithoz vállalatait, cserébe pártjaik megkapják a médián, NGO-kon, a tudományos élet szereplőin és lobbisták hemzsegő tömegén keresztül azt a támogatást, ami hatalmon tartja őket. Szoros szövetségüknek számtalan konkrét jelét ismerhettük meg az elmúlt évtizedekben.

A neoliberális társadalompolitika szervesen illeszkedik ehhez, jövőképe szerint idővel teljesen egybeolvadnak a nemzetek és kultúrák, egységesített szokásaikkal üzletileg jól tervezhető fogyasztói és dolgozói tömegek állnak majd a nagyvállalatok rendelkezésére. A politika szerepe pedig a nemzet szolgálata helyett a világ leggazdagabb tőkecsoportjai érdekeinek lesz alárendelve, hogy nekik megfelelően szabályozza az állampolgárok életét. A szociálpolitika a rendszer legalján lévők lecsendesítésére, kontrollálására és a társadalom többi csoportjának lelkiismereti nyugalmára felügyel. Viszont kezd lejárni a szavatossága.

A modernizáció, a rohamos technikai fejlődés új kihívások elé állítja a világot, így már a társadalmi feszültségek tompítására használt rendszerek sem lesznek képesek ellátni feladatukat. A digitalizálódó és robotizálódó világban óriási tömegek kerülnek a társadalom eltartandó oldalára, akik csak a fogyasztásukkal járulnak hozzá a gazdasághoz. Ennek kezelésére már nem alkalmas a neoliberális szociálpolitika. Ezért pattant ki valakinek az agyából szikraként az alapjövedelem ötlete mint megoldás. Hagyjuk a célzott és megindokolt támogatásokat, vegyük el az állam vezetésétől azokat az eszközöket, amelyekkel motiválni tudja a világnézete szerint helyes társadalmi folyamatokat, helyette kapjon mindenki egységes fizetést, akár dolgozik, akár nem, és a szerencséseknek, az egyenlők között egyenlőbb keveseknek lehetőség lesz többre is. A többieket pedig kifizetjük, aztán csináljanak, amit akarnak, ez már nem érdekel minket.

Az alapjövedelem elgondolása jellegében hasonlít a tömeges migráció támogatására, mert egyik sem veszi tudomásul a kulturális és társadalmi hatásokat. Azt már tapasztaljuk, hogy a gyökeresen eltérő kultúrák tömeges összeköltöztetésével törvényszerűen verseny alakul ki, ami csak úgy oldódik fel, ha valamelyik legyűri a másikat. Az alapjövedelem az egyetemes emberi kultúra alapját hagyja figyelmen kívül, a munkára, a közösségnek hasznos tevékenységek elismerésére alapuló kultúránkat, hogy kettészakítva az emberiséget létrejöjjön egy hasznos és egy haszontalan társadalom.

Ha a neoliberális szociálpolitikának az a szerepe, hogy fenntartsa és legitimálja a folyamatosan növekvő vagyoni különbségekre épülő neoliberális gazdaságpolitikát, akkor az alapjövedelem ezerszer ezt fogja tenni. És ha az előbbi mentén kialakultak deviáns viselkedési formák, akkor az utóbbi százezerszer ezt fogja okozni. Megjelenik a haszontalanok kultúrája, ami pusztítóbb lesz, mint bármi más, amit eddig ismertünk. Utópisztikus filmek forgatókönyvei válnak valóra, amikor a kettészakadt emberiség harcol egymással, a hasznosak falakkal és fegyverekkel védik magukat a kirekesztett tömegek ellen.

Karácsony Gergely a neoliberálisok bábja, nem szabad rá szavazni.