Az igazságot be kell tiltani!

Carola Rackete és a szélsőliberális németországi sajtó logikája szerint amint egy afrikai belemártja a lábujját a Földközi-tengerbe, azonnal Európába kell szállítani.

Carola Rakete. A baloldal hősként, az olasz hatóságok kalózként tekintenek rá Fotó: Guglielmo Mangiapane Forrás: Reuters

A mese szépen hangzott, a liberális marketingszakemberek megtettek minden tőlük telhetőt, azonban bizonyos rajtuk kívülálló dolgokra nem voltak, nem lehettek felkészülve. Arra, hogy az emberek inkább hisznek a saját szemüknek, az igazságnak, mint a haladó független-objektív újságírók és a Soros úr „civil szervezetei” által kitalált alternatív valóságnak. Ismert, sőt elismert tény, hogy Angela Merkel asszony meghívója (minden szírt befogadunk) miatt milliósra duzzadt az úgynevezett transzszírek száma, akik pakisztáni, afganisztáni, bangladesi és iraki papírjaikat egy csapásra elvesztették, és hirtelen azt kezdték érezni, hogy identitásuk elválaszthatatlan részét képezi a szír öntudat.

Az igazságra tehát 2015 óta borzalmasan haragszanak a mi liberálisaink. Annyira, hogy minden egyes újabb cenzori eseménykor kalapjukat a magasba dobálva ünnepelnek. Hiszen, mint azt mondtam, vitatkozni nem hajlandók, ellustultak, elfelejtettek érvelni, tehát marad nekik a „fasiszták” megbillogozása és a boldogság, ha a YouTube és a Facebook cenzorhadserege betilt, kitilt, letilt. Akkor aztán van nagy, napokig tartó ünneplés, hisz a nagyvállalatok leveszik a róluk a vitatkozás fárasztó terhét.

Carola Rackete a Soros György által finanszírozott NGO-k és sajtótermékek meséjével szemben természetesen nem fuldokló embereket mentett ki a háborgó tengerből. Carola, a jó isten tudja, milyen pénzből, megtankolja a Sea-Watch 3 nevű hajóját, kedélyes elhajókázik Líbia partjaiig, és megvárja, amíg valamelyik helyi érdekeltségű afrikai embercsempész banda értesíti, hogy vízre tettek egy újabb csomagot. Carola ilyenkor megkapja a koordinátákat, amelyek segítségével pár kilométerrel arrébb fel is veszi a csónakjukban gondtalanul ringatózó, húsz év körüli, kisportolt afrikaiakat.

A katonakorú feketéket, mondanom sem kell, olyan csónakokban vontatják ki a nyílt vízre, amiken nincs motor, de még egy lapát se. Minek is felszerelni ilyen úri huncutságokkal a vízi járműveket, úgyis perceken belül megérkeznek Caroláék, akik majd Olaszországba csempészik az úgynevezett menekülteket. Bizony, Olaszországba. Bizony, csempészik.

Hiszen az ilyen esetekben nem beszélhetünk életmentésről, csak embercsempészetről. Mi nem is teszünk ilyet, ellentétben a haladó liberálisokkal. A csónakok ugyanis a „mentési” műveletek kilencven százalékában nem süllyednek el, és egy teremtett lélek sem szokott a tengerben tartózkodni. Amikor meg igen, akkor mindössze annyi történik, hogy porszem kerül a gépezetbe. Mondjuk az afrikai kolléga elfelejti időben értesíteni a német kollégáját, aki így aztán késve érkezik meg az átadás-átvétel tervezett helyszínére.

Carola Rackete, no meg a libsik azzal szoktak érvelni, hogy Afrikában szegénység van meg roppant meleg, így aztán a fekete kontinensen nincs ember, aki ne lenne közvetlen vagy közvetett életveszélyben. Ezért nem szállítják a „kimentetteket” a legközelebbi, esetenként pár száz méterre lévő líbiai kikötőhöz. És ezért indulnak el a több száz kilométerre lévő olasz partokhoz.

De ha semmitől sem zavartatva tovább haladunk ezen logika mentén, akkor egyszer csak megérkezünk egy olyan világba, ahol hatalmas hajókkal milliószámra hurcolják át, pardon, szállítják Európába az összefogdosott, elnézést, kimentett afrikaiakat. Hiszen az afrikai kontinensen óriási a szegénység, és kegyetlen katonai diktatúrák terrorizálják a feketéket. Afrika tehát nem biztonságos, így minden ott élőt haladéktalanul meg kell menteni.

Szép világ, új világ? Nem. És nem is kérünk belőle.