A Nagy Testvér figyel téged!

Az informatika robbanásszerű fejlődése olyan új kihívásokat teremt, amelyek már az emberi társadalom alapjait is érintik.

Budapest, 2014. április 19. Okostelefonok a Veletech technológiai kiállításon a budapesti Millenárison 2014. április 19-én, ahol a mobilkommunikáció, a hardver és az IT iparág legfontosabb, itthon is jelen levõ gyártói és forgalmazói mutatják be legújabb termékeiket. Fotó: MTI/Mohai Balázs

Hetven éve jelent meg George Orwell 1984 című regénye, amelyben egy olyan totalitárius rendszert írt le, amely az egész civilizációt leigázza. A mű egyik szállóigévé vált mondata, hogy „a Nagy Testvér figyel!”. Szinte biztos, hogy az író is meglepődne azon, 2019-re milyen új értelmet nyert ez a mondat.

Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az állampolgároknak, vállalkozásoknak, sőt országoknak már nem csak a klasszikus titkos­szolgálatoktól kell „tartaniuk”, amikor magánéletük, üzleti tevékenységük titkait féltik. Az informatika robbanásszerű fejlődése olyan új kihívásokat teremt, amelyek már az emberi társadalom alapjait is érintik. Persze a technika áldásait is élvezzük, de veszélyeivel még alig vagyunk tisztában.

Éppen a fejlődés hihetetlen gyorsasága, illetve üzleti érdekek miatt is vesszük kényszerűségből és tájékozatlanságból is tudomásul, hogy ma már sok-sok Nagy Testvér figyel bennünket. Ráadásul jórészt úgy, hogy mi magunk tálcán kínáljuk fel a lehetőséget.

Az elmúlt években a számítástechnika egyre inkább beköltözött a mindennapjainkba. Már nemcsak számítógépeink, telefonjaink használata során, hanem autóink, sőt otthonaink működtetése is lassan elképzelhetetlenné válik számítógépek, szenzorok, kamerák nélkül, amelyek persze kényelmesebbé, biztonságosabbá tehetik a közlekedést, megkönnyíthetik a háztartási munkát. De ennek ára van.

Amikor egy család úgy dönt, hogy „okossá” teszi az otthonát, akkor az lebeg a szemük előtt, hogy a lakásban lévő alrendszereket összekapcsolva távolról, akár okostelefonon keresztül irányítani tudják az otthonuk működését. A hűtés-fűtési rendszert, a garázs­ajtót, a redőnyöket, a háztartási gépeket, a biztonsági rendszereket. Így mire hazatér a család, ki lesz takarítva, megsül a hús, optimális lesz a klíma, felgyullad a villany, bekapcsol a tévé. Illetve távolról bármikor ellenőrizhető, hogy a kutya nem rágta-e meg a papucsot, a gyerekek nem fordítják-e fel éppen fenekestül a lakást vagy nem jár-e betörő az otthonukban. Ezek kétségkívül vonzó lehetőségek. Ám ezzel párhuzamosan a kockázatokat is növeltük. Nagyon nehéz azt garantálni, hogy illetéktelenek ne törjék fel az otthoni rendszerünket és ne éljenek vissza az így megszerzett információkkal.

Már réges-régen nem csak attól kell tartani, hogy a Nagy Testvér titkosszolgálata figyel. A fenyegetés sokkal többirányúvá vált. Egyszerű üzleti-marketing adatgyűjtéstől kezdve a kukkoló perverz embereken át, betörésre szakosodott bandák vagy zsaroló szervezett bűnözők, külföldi állami vagy multinacionális cégeknek dolgozó magán-titkosszolgálatokig nagyon hosszú lehet a sor. Tudom, hogy ilyenkor az emberek többsége legyint, hiszen miért pont őt vagy a családját figyelné meg bárki is? Pedig a motiváció a véletlen leskelődőtől az új beosztásba kerüléssel titokhordozóvá váláson át végtelen lehet, és szinte pillanatok alatt változhat.

Ez a veszély nemcsak az otthonunkat, a magánszféránkat fenyegeti, hanem vállalatok okosirodáit, sőt az állam adatbázisait, kommunikációs rendszereit is. A legutóbb napvilágot látott prognózis szerint csak az Egyesült Államokban 25 milliárd eszköz fog kapcsolódni az internethez 2020-ra az okos rendszereken keresztül. Az intelligens informatikai rendszerek mellett legalább ilyen kockázatot jelent az internetes közösségi háló is. A nemrég kirobbant botrány világossá tette, hogy a Facebook tömegesen lehallgatta az okostelefonokon keresztül a felhasználóit. Ráadásul külsős cégeknek is átadta a felvételeket, amelyek leiratokat készítettek a beszélgetésekről. Ezt a gyakorlatot leplezte le az Ír Adatvédelmi Bizottság.

Először is szögezzük le, ha egy állam titkosszolgálata engedély nélkül rögzít beszélgetéseket, és ez kiderül, akkor abba minimum a szolgálat vezetése, de inkább miniszterek buknak bele. 2018-ban Mark Zuckerberg még összeesküvés-elméletnek nevezte, hogy cége lehallgatná a felhasználóit, most pedig a botrány ellenére sincsenek következmények.

A fentiek alapján joggal vetődik fel a kérdés, hogy mit lehet tenni. Vannak, akik úgy döntenek, hogy tudatosan kizárják magukat a technika legújabb vívmányaiból. De borzasztóan nehéz így élni, izolálódni a társadalom, a gazdaság minden területén megjelenő informatikai kényszerektől.

Ezt megtehette Oszama bin Laden, aki többek között azért tudott hosszú évekre eltűnni a titkos­szolgálatok szeme elől, mert semmilyen elektronikai készüléket nem tűrt meg maga mellett, és a kommunikációját is leszűkítette a papír-küldönc módszerre. De hasonló irányt választott a Snowden-botrány után az orosz titkosszolgálat is: papíralapú dossziék, mechanikus írógépek. Persze az Egyesült Államokban is analóg módon kezelik a kiemelten érzékeny nemzetbiztonsági információkat.

De az emberek, a vállalatok túlnyomó többsége ma már nem teheti meg, hogy ne használja a legmodernebb informatikai eszközöket, a közösségi hálót. Ezért elkerülhetetlen lesz a titkosszolgálatok feladatainak az újragondolása is. Hiszen az elhárításnak a klasszikus feladatai mellett – kémelhárítás, terrorelhárítás, szervezett bűnözés elleni küzdelem – fel kell készülnie az információbiztonságot fenyegető veszélyekre is. Először is az állam működéséhez szükséges adatok, információk védelme érdekében. Másodszor a védett vezetők biztonságos kommunikációjának, közlekedésének, magánéletének védelmére az új fenyegetésekkel szemben is.

A tudományos kutatóintézetek titkainak védelme szintén teljesen új megközelítést kíván. Mindezeken túl a családok, a magánélet jogának garantálása is egyre markánsabb feladatként jelenik meg a közeli jövőben. Akár a közösségi alkalmazások túlkapásait tekintjük, akár az informatikai rendszerek térhódítását, azok sajátos rendszerekké való összekapcsolódását vizsgáljuk, a védelem, a biztonság iránti igény egyre fontosabbá fog válni.

Hiszen már nemcsak a klasszikus titkosszolgálati fenyegetéssel kell számolni, hanem az okoseszközökkel visszaélés lehetősége hatványozottan megnöveli a veszélyforrásokat. Bűnözők, üzleti vállalkozások, sértett munkatársak, volt házastársak vagy leskelődők is hozzáférhetnek titkainkhoz. Ezt pedig aktív ellenőrzéssel, tesztelésekkel, biztonsági rendszerek kiépítésével meg kell akadályozni. De legalább ilyen fontos az emberek felvilágosítása, hogy ne álljanak magányosan, kiszolgáltatottan az új fenyegetésekkel szemben.

Az egyik kedvenc költőmet, Nagy Lászlót megkérdezte egy riporter 1978-as halála előtt, hogy mit üzen a jövő olvasóinak, amire így válaszolt: „Ha lesz emberi arcuk egyáltalán, akkor csókolom őket.” Azt hiszem, hogy a XXI. századi technikai-informatikai robbanás potenciális veszélyei már ezt fenyegetik.

A szerző titkosszolgálati szakértő