A növekvő szén-dioxid-kibocsátás erősödő üvegházhatást okoz, aminek globális felmelegedés a következménye állítássort bár sokan elfogadják, én dogmának tartom. Ha tömör választ kellene adnom, hogy miért gondolom így, akkor elsősorban azért, mert a klímamodellek előrejelzéseinek a fele sem igaz. Véleményemet egy folyamat felrajzolásával mondom el. A legutóbbi három év néhány eseményét idézem fel, úgy, ahogy átéltem.
2016. április 7-én Mi lenne, ha megállna a klímaváltozás? És ha nem? címmel ülést tartott a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Környezettudományi Elnöki Bizottság Jövőnk a Földön albizottsága. E rendezvény nem klímakutatásról szólt. A provokatív cím ürügyén arra kerestük a választ, hogy a különféle környezeti változások vajon mennyire függnek össze az éghajlatváltozással. A kilenc előadás megannyi szempontra világított rá. Akik az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületével (IPCC) egyező tudományos meggyőződést képviseltek, azok szerint a kérdésfeltevés értelmetlen, hiszen az éghajlatot a szén-dioxid-kibocsátáson keresztül maga az ember alakítja. Többen azonban más véleményen voltak. E sorok írója például A mai globális környezeti kihívások függetlenek az éghajlatváltozás éppen aktuális tendenciájától címmel tartott előadást.
Három hétre rá következett a MTA közgyűlése. Miniszterelnök úr az itt elhangzott beszédében a klímaváltozást nevezte meg hazánk egyik legnagyobb kihívásaként az MTA elnökével folytatott megelőző megbeszéléseken kialakított közös álláspontjukra hivatkozva. Aztán nem sokkal később, július 23-án Orbán Viktor kijelentette, hogy az amerikai elnökjelöltek közül Donald Trumpot támogatja. Pedig Trumpot a leghevesebben talán éppen az úgynevezett klímavédők támadták.
Trump környezeti kampányában ekkortájt bukkant fel egy magyar szereplő: Markó István, a belgiumi Leuveni Katolikus Egyetem tanára. Markó István társszerzője volt annak a 2016. szeptember 25-ei válaszlevélnek, amely egy Donald Trumpot 375 kutató által támadó levélre született. A válaszlevél rávilágított a támadók álobjektivitására, politikai elfogultságára. Markó István szűkebb szakterületén, a szerves kémiában nemzetközi elismerést szerzett egyetemi professzor. Klímaügyi publikációi általában franciául jelentek meg. 2016 novemberében beszereztem a 2013-ban kiadott Éghajlat: 15 zavaró igazság (Climate, 15 vérités qui dérangent) című könyvét. Markó István ebben az IPCC-t állítja pellengérre. Tizenöt állítására később tételesen visszatérek, mert ezek gondos áttanulmányozása és megvitatása jelentheti a klímarejtély kulcsát.