Játszhatnánk a szavakkal: a jobboldal úgy nyert, hogy veszített. Vagy éppen fordítva: úgy veszített, hogy nyert. Ezzel azonban a lényegről nem mondanánk semmit. Arról, hogy október 14-én új időszak kezdődött a magyar politikában. Hogy új korszak lesz-e, azt még nem tudjuk, de legkésőbb 2022-re kiderül.
Foglaljuk össze, mi az, amit biztosan tudunk.
A Fidesz továbbra is élvezi a magyar választók legalább felének bizalmát. Ha összeadjuk a párttámogatásként értelmezhető vasárnapi voksokat (megyei és városi listák, egyértelműen pártokhoz köthető polgármesterek), és ezt lefordítjuk országgyűlési választási szavazatokra, kiderül, hogy a Fidesz–KDNP-szövetség ezúttal is stabil parlamenti többséget szerzett volna, a százkilencvenkilencből százhúsz mandátumot. Az alapvető erőviszonyok tehát vasárnap nem változtak.
Ugyanakkor világosan látszik, hogy az ország politikai értelemben olyan mértékben kettészakadt, amilyenre még nemigen akadt példa. Budapesten néhány jelentős kivételtől eltekintve az egyesült ellenzék tarolt, vidékenˇ – néhány jelentős kivételtől eltekintve – a Fidesz. E jelenség mögött évszázados történelmi meghatározottságok éppúgy meghúzódnak, mint aktuálpolitikai események. A jövőre nézve döntő jelentősége lesz annak, hogy melyik politikai közösség fejti meg hamarabb ennek a rendkívül összetett összefüggésekből előállott eredménynek a valódi okait. A budapesti ellenzék számára nagy a csábítás, hogy a sikerüket a saját kiválóságuknak tulajdonítsák, a jobboldal számára pedig annak, hogy külső erőket hibáztassanak, de mindkettő önbecsapás. Márpedig aki önáltatással próbálkozik, elveszíti a jövőt.
Az elemzés folyamata természetesen már elkezdődik. Itt van például a Magyarországon élő közel százezer külföldi uniós állampolgár, akiknek az uniós jog szerint az önkormányzati választásokon szavazati joguk van. Egyelőre még a becslés szintjén sem tudjuk, közülük hányan szavaztak, azt sem, hogy kire, de okkal feltételezhetjük, hogy lévén a legtöbben fiatal értelmiségiek, akik elsősorban a hazájuk balra húzó sajtójából tájékozódnak, a legtöbbjük balra szavazott. Ha számításba vesszük, hogy például a budapesti I. kerületben az ellenzék jelöltje 121 szavazattal nyert, föltehetjük, hogy itt a külföldiek szavazatai is döntők lehettek. Mármost a külföldiek szavazati joga – ami természetesen kölcsönös, a külföldön élő magyarok is szavazhatnak a lakóhelyükön – faktum, meg nem változtatható adottság. Erre tehát a jövőben figyelemmel kell lenni, egyetlen párt sem hagyhatja ki a számításból.