Az adventi vásár ma már egyre kevésbé a keresztyén identitás eseménye, megélése, a karácsonyt is sietve átnevezték téli ünnepnek, mint egykor Nicolae Ceausescu Romániájában, de úgy látszik, ez a fanatikusokat nem zavarja. Nem lesznek kevésbé vérszomjasak, ha Nyugat-Európa látványosan hátralép, leveszi a maradék kereszteket, cenzúrázza a karácsonyt és átkereszteli a keresztyénségre emlékeztető ünnepeket.
A dzsihád, a szent háború nem jön zavarba és nem lágyul el az ilyen megmosolyogtató kompromisszumkereséstől, önfeladástól, a feltartott kezektől. A dzsihád európai térfoglalása ugyanis nem a kompromisszum érdekében valósul meg. Nem kíváncsi a befogadó kultúrára, hanem a saját filozófiája szellemében cselekszik és él tovább az európai színtéren is. Miközben kihasználja és élvezi a kormányok megengedő gyengeségét, szociális és politikai háttértámogatását.
Az erőszakszervezetek még így-úgy fenntartják a látszatot. Még vannak gondtalan adventi vásárok. Csakhogy a késes terrorista ellen nincs százszázalékos védelem. Hiszen a tömeg része ő is. Ha eldöntötte, megtervezte, hogy hol és mikor, akkor támadni fog. Mert ez az egyetlen célja: veszteséget okozni, megfélemlíteni azt az országot, azt a kultúrát, amely befogadta és nem mellesleg eltartja őt. Amely valami butasággal vegyes naivitás miatt abban a hitben van
– minden terrortámadás után és ellenére –, hogy az integráció mégiscsak sikeres, elvégre a kormányok támogatják.
A migránspárti politikai elit egy napig gyászt mímel, majd másnap újult erővel folytatja ördögi munkáját, Európa elaknásítását, a Soros-terv megvalósítását. Minden újabb esetet követően az az előrecsomagolt válasz, hogy csak elszigetelt esetről van szó. Hogy a bevándorló társadalom nem ilyen. Pedig a terrorista, a kést ragadó személy csupán a jéghegy csúcsa.
Sokkal többen vannak az alvósejtek. Felmérni, de talán elképzelni sem lehet a valós számukat. Ők azok, akik még nem fogtak fegyvert, akik még nem kaptak tűzparancsot. Akik még csak hallgatják egy-egy őket tüzelő imám, vallási vezető szónoklatát. Akiknek a lelkét éppen ezekben a napokban fertőzik meg Allah nevében, valami szentnek kikiáltott cél felmutatásával.
Európa védekezik. Az egynapos gyász után az utcakövekről lemossák a kifolyt vért, leszerelik az adventi hangulatvilágítást, az ünnepi bódékat pár utcával odébb költöztetik. Talán mindenki vigyázni és félni fog egy darabig, de aztán minden megy tovább. Majd valamivel később további alvósejtek ébrednek és csapnak le újra. Mindig ott, ahol nem várják őket, és mindig ott, ahol fáj.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!