Politikai színház Amerikában

Egyelőre teljesen beláthatatlan, hogy az impeachment milyen hatással lesz a 2020. novemberi választásra. Még egy európai ország esetében is kockázatos lenne ilyesfajta jóslásokba bocsátkozni.

Washington, 2019. október 27. Donald Trump amerikai elnök egy kérdést hallgat, miközben a washingtoni Fehér Ház Diplomáciai termében 2019. október 27-én bejelenti, hogy az amerikai erõk az elõzõ nap megölték Abu Bakr al-Bagdadit, az Iszlám Állam dzsihadista terrorszervezet vezetõjét az északnyugat-szíriai Idlíb tartományban. MTI/AP/Andrew Harnik Fotó: Andrew Harnik

Színház az egész világ – és nem kivétel ez alól Amerika sem. Elnökválasztási évben pedig különösen nem az. Ehhez fogható előadást több mint húsz éve – Bill Clinton közjogi felelősségre vonási eljárása óta – nem láthatott a nagyérdemű. Az impeachment rendezője – a washingtoni politika, élén a Donald Trumpot megbuktatni akaró demokratákkal – egyelőre csigázza az érdeklődést a 2020 elejére várt premier előtt. Nem küldik át a demokrata többségű képviselőházban Trumppal szemben megfogalmazott, majd megszavazott két vádpontot (a hatalommal való visszaélésre, illetve a kongresszusi eljárás akadályozására vonatkozóakat) a szenátusba, hogy az januárban megkezdhesse a politikai pernek is beillő tárgyalássorozatot.

Nancy Pelosi demokrata házelnök – Trump egyik ősi ellenfele, már-már ősellensége – nincsen róla meggyőződve, hogy a republikánus szenátorok, akik uralják a felsőház napirendjét, olyan impeachmentet folytatnak le, ami kiteregeti majd Trump szennyesét a 2020-as elnökválasztási évben, és ami alkalmas lehet (elvben) az elnök megbuktatására. De meglehet, nagyon is megfelel a jelenlegi helyzet a demokratáknak. Trumpon jelen állás szerint rajta maradnának a vádpontok, mint szamáron a fül, hiszen nem tudja tisztázni magát.

Megbuktatására vajmi kevés az esély: a Trump-párti republikánusoknak a szenátusban biztos, ha nem is fölényes, 53:47 arányú többségük van, ráadásul az elnököt a Fehér Házból kétharmados többséggel lehetne csak kiakolbólítani. Márpedig a republikánusok legtöbbje a vádakat zavarosnak, hajuknál fogva előrángatottnak, ha nem egyenesen koholtnak tartja. Hiányzik a füstölgő pisztoly – ahogy Amerikában mondják –, azaz a megdönthetetlen bizonyíték. Olyan, amilyenbe Richard Nixon 1974-ben belebukott. Trump is vehemensen támadja az egész eljárást.

Mindezzel együtt az impeachment remek politikai móka, kifejezetten izgalmassá teheti az elnökválasztási évet, ráadásul közpénzből fizetett párhuzamos kampánynak ígérkezik. Trumpról már sokszor és sokat mondtuk, írtuk: a maga nemében páratlan, ha róla van szó, az elképzelhetetlen is nyomban elképzelhetővé válik. Nem volt korábban Amerikának olyan elnöke, aki sem fontos politikai pozíciót nem töltött be előzőleg, sem pedig tábornok nem volt. Trump, az ingatlanfejlesztőből lett botcsinálta politikus és háború alól felmentett kadét ezt a gyakorlatot már megdöntötte. Soha nem volt továbbá Amerikának olyan elnöke sem, aki ennyire a médiavilág terméke, haszonélvezője és egyben az alakítója lett volna, vagy olyan, aki – a nevét viselő márka révén – önmaga szüntelen reklámhordozója, vagy olyan, aki iratok helyett saját Twitter-üzeneteibe temetkezett volna.

Ezek után nem meglepő: olyan elnöke sem volt eddig Amerikának, akinek impeachmentje befolyásolhatná az újraválasztását. Most már ilyen is van. Eddig két elnököt próbált a kongresszus alkotmányos eljárással felelősségre vonni – mindkettőjüket sikertelenül. Andrew Johnson, akit 1868-ban egy közjogi vita nyomán akartak eltávolítani a Fehér Házból, túlélte az impeachmentet, de a demokrata előválasztásba belebukott, így nem indulhatott újra. A szintén demokrata Bill Clintont 1998–99-ben egy pikáns ügyben – Monica Lewinsky fehér házi gyakornokkal való viszonyát firtatva – próbálták elmeszelni a republikánusok, de ő már a második elnöki ciklusát töltötte, 2000-ben elvben sem lett volna újraválasztható. Trump viszont az, és a jövő nyári republikánus elnökjelölő konvenció puszta formalitásnak ígérkezik.

Az impeachment – mint előadás – hetekig eltarthat, és ha a Clinton elleni eljárás öt hetéből indulunk ki, akkor egy ilyen hosszú tárgyalássorozat tökéletesen felizzíthatja a politikai parazsat az előválasztások és jelölőgyűlések februári kezdetére, illetve a márciusi szuperkeddre, amikor egy sor szövetségi államban indulnak be az előzetes megméretések.

Trump megvádolása rendkívül megosztja Amerikát, és egy már amúgy is meghasonlott társadalom elevenébe vág. Az őszre 85 százalékpontosra nyílt az olló a Trumpot támogató republikánus, illetve demokrata pártválasztók között (91, illetve hat százalék); ez a mutató olyan elnökök, mint Barack Obama vagy Jimmy Carter esetében nem volt nagyobb 20 százalékpontnál.

A különböző felmérések szerint az impeachmentet támogatók, illetve ellenzők durván fele-fele arányban oszlanak meg, de a pártpreferenciák szerint szélsőséges szórásban. A demokraták 83 százaléka, míg a pártfüggetleneknek a 42, a republikánusoknak pedig mindössze kilenc százaléka támogatja Trump elmozdítását.

Egyelőre teljesen beláthatatlan, hogy az impeachment milyen hatással lesz a 2020. novemberi választásra. Még egy európai ország esetében is kockázatos lenne ilyesfajta jóslásokba bocsátkozni, ám itt az amerikai rendszer sajátosságaival is számolnunk kell. Így azzal, hogy nem a leadott szavazatok, hanem az egyes szövetségi államok elektori voksainak többségét kell megnyerni.

Trump 2016-ban úgy győzte le Hillary Clintont, hogy hárommillióval kevesebb szavazatot kapott nála. Ebből következően a választás nem a népes államokban dőlt el, mint Kalifornia vagy New York – és jövőre sem ott fog –, hanem pár tízezer vokson múlt Michiganben, Wisconsinban és Pennsylvaniában. Az is amerikai sajátosság, hogy Trump a választást európai szemmel nézve igen alacsony, 55,7 százalékos részvétel mellett, a leadott voksok 46,1 százalékával nyerte meg, nagyjából tehát a szavazásra jogosultak egynegyedét tudva maga mögött. Táborának néhány tíz milliós magja ma is szilárd. Ilyen körülmények között most még tippelni is vakmerőség bármilyen eredményt.

Ugyancsak nem ismert, ki lehet majd Trump ellenfele a demokrata oldalon. Egyelőre három induló bír százalékban két számjegyű támogatottsággal: Joe Biden volt alelnök, illetve Bernie Sanders és Elizabeth Warren szenátorok. Mindannyian 70 év felettiek, akárcsak Trump. Előbbi érintett az impeachment alapjául szolgáló ukrán szálban.

A demokraták azért marasztalnák el az elnököt, mert szerintük zsarolta az ukránokat, hogy vizsgálják ki Joe Biden fia, Hunter ottani céges ügyeit. A republikánus kemény mag viszont nem az elnököt állítaná pellengérre, hanem éppenséggel Bidenéknek – apának és fiának – nézne a körmére.

A két legutóbbi felmérés egyike szerint Trump 48:52 arányú vereséget szenvedne Bidentől, ha ő lenne az ellenfele novemberben, míg a másik azt mutatja, 44:41 arányban ő nyerne. De ha valóban Trump–Biden-párharc lesz majd, akkor két idős, keleti parti fehér férfi csap össze – erre emberemlékezet óta nem volt példa, miközben éppenséggel egyre több a nő, a színes bőrű és az egyéb (vallási és szexuális) kisebbségi az amerikai nagypolitikában.

Trump uralmát beiktatása, sőt megválasztása napjától meg akarták dönteni ellenfelei. Tüntettek, szavazatokat számláltattak újra, felvetették, hogy beszámíthatatlannak nyilvánítják, rá akarták bizonyítani, hogy 2016-ban összejátszott az oroszokkal. Ezek egyike sem jött be. Most újabb előadás kezdődik. A függöny januárban gördülhet fel.